Érzem, a hegyek közt korán jő a hideg.
Szalmakunyhóm deres, tiszta lég jár benne.
Csupasz fák közt a nap ablakomhoz hajlik,
vízzel teli a tó, néma a partmente.
Nézem: hull a gyümölcs, vonulnak a majmok,
s hallom, avar csörren, őzek járnak erre.
Hiába viszem ki társként a forráshoz,
citerám is csöndre vágyik éjjelente.
/Ford.: Szerdahelyi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése