Sík Sándor : Hetven körül

Sík Sándor : Hetven körül

Hetven körül
Az ember a világi jónak
Kétszeresen örül.
Halk lesz a Szó,
Kettős akkord búg benne mégis,
A szomorú is meg a szép is:
Köszöntő is meg búcsúzó.
,,Köszöntelek;
_ Szólnék; _ Te Szép világ szeretlek",
De a nehéz szók könnyekként peregnek:
,,Isten veled, Isten veled!"
Hetven felé
Minduntalan búcsúzna már az ember,
És könnyeit szégyenlős szerelemmel
Szemérmes szókba rejtené.
De megered
A Szó patakja s szétveti a mellet:
,,Hívlak, szeretlek; kívánlak, ölellek;
Erdők; hegyek; virágok emberek!"
Hetven körül
Az ember mindennek örül
Hetven felé,
Mint felhőn át az esti napkorong;
Mindenfelé
Egy fényességes árny borong:
Az Istené.

Sik Sándor - Vonat a mezőn

Sik Sándor - Vonat a mezőn

Fekete éjszakába, fekete éjszakából,

Úgy vágtat a vonat az álmodó mezőn.

Úszik utána égő, csillagos tűzözön,

S tűzharmat hull a rétre, pirosló szikrazápor.

Nagy égő sok szemével végigbámul a réten,

Belenevet az éjbe sok égő ablaka,

És visszanézi némán az árnyas éjszaka,

Míg belevesz az éjbe, szikrázón és sötéten.

Ó mennyi ismeretlen és halovány alak.

Nem tudom, honnan jönnek, nem tudom, hova mennek,

Neki az éjszakának, neki az idegennek,

Az éjnek és a sorsnak. Hulló szikrák alatt,

Két vaskígyó között, halványan és sötéten.

Ó én testvéreim az ismeretlen éjben!