Szerelmes vers

Pierre De Ronsard : Májusi Rózsa

Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:

pompája zsendülő, bimbója most fakad,

színeire az ég féltékenyen lecsap,

ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.

Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,

fát, kertet balzsamos illattal átitat,

hol az eső veri, hol hevével a nap,

s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.

Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,

ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,

de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.

A sírod könnyem és gyászom díszíti már

- emez tejescsupor, amaz virágkosár -

s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

/fordítta Baranyi Ferenc/

Erotikus versek

Pierre De Ronsard : Köszöntelek csodás barázda...

Köszöntelek, csodás barázda, kéjes

metszet két comb között, szeretők párnás

találkahelye, fürtös, duzzadt vágás,

te drága! Mit ér nélküled az élet?

Te vagy a vágy s ellenszere: négy éjjel

múlt el, s bár még mindig veled csatázom,

te adod, hogy kínzóm, a nyilas Ámor

szorongatását mind kevésbé érzem.

Vidámság, móka , izgalom, mulatság

s gyönyör, mitől a legvadabb kamaszvágy

is megpuhul - úgy illenék, hogy minden

gavallér térdre boruljon elébed

s némán imádjon, te édes, mezítelen,

ágaskodó gyertyával kezében.

Erotikus versek

Pierre De Ronsard :

ÖLELJ MEG, KEDVESEM...

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,

lehelj belém, tüzesítsd át e testet,

adj még ezer csókot és még tízezret;

a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,

ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,

s az Alvilág sápadt ködébe olvad,

hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,

amíg mézédes, szédült vonaglásunk,

a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;

s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;

csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk

a kurta napnak s rövid éjszakának.