Algernon Charles Swinburne

(1837-1909)

Tenger és alkonyég között

Tenger és alkonyég között

a szerelem hozzámszökött.

Örömre bú jött, napra éj,

a hosszú vágyra kurta kéj,

s óh, szerelem, reád mi jött

tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között

az édesből keserű lett,

a vágyból könny, a könnyből láng,

holt kéjből új vágy, új fulánk:

s a szerelem így font-kötött

a tenger és homok között.

Tenger és napnyugat között

egy órát köztünk font-kötött,

de már suhant is, fürge láb,

a tegnapok után tovább

az arany vízen; jött s szökött

tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt

minden vágy meghalt, elszunnyadt.

Az első csillag látta, míg

kettőnk egy lett; a második

csak engem látott magamat,

tenger fölött és part alatt...

Babits Mihály fordítása

Wystan Hugh Auden

(1907-1973)

Kedves, tedd alvó fejed

Kedves, tedd alvó fejed

Hűtlen, halandó szívemre;

Kör és láz elperzseli

Sok merengő gyermekarc

Saját báját. És a sír

Gyermek-múlást bizonyít.

Mégis - hajnalig simulj

Élő lényeddel reám:

Földi, vétkes vagy, - de lám,

Nekem hibátlan remek.

Test és lélek végtelen:

Két szerelmesnek, ki hitvány

Aléltságban nyúlik el

Fönt a szent varázshegyen,

Vénusz ad nagy látomást:

Világ-nagy gyönyört s reményt;

Míg az elvont mélybe tett

Pillantás felkölti néha

Kő és jég közt az aszkéta

Vad, érzéki mámorát.

Hűség, biztonság kiszáll,

Hogyha már éjfélre kong,

Mint a harang halkul el,

S kényes úrfiak henyén,

Fontoskodva esküdöznek:

Mindent magam fizetek,

Bármit mond a szörnyű kártya.

Ám ma éjjeltől egyetlen

Gondolat vagy suttogás,

Sem egy csók már el ne vesszen!

Szépség, álom, éj kimúl; -

Hadd: a hajnal lágy szele

Álmodó fejed körül

Legyen oly nap hírnöke,

Mely szemet-szívet vidít,

Érd be hát a földi léttel!

Kínok csúcsán is legyél

Váratlan erőktől edzett,

Bántalom éjét virraszd át

Örök földi szerelemben!

Franyó Zoltán fordítása

Thomas Stearns Eliot

(1888-1965)

A könnyező lány szobrához

Csak állj a lépcső legfelső kövére -

hajolj a kert urnáira -

hajadat fesse a napkelte vére -

öleld magadhoz csokrodat halk döbbenettel -

vágd földhöz, és szikrázzon a

szemed szökevény szerelemmel:

hajadat fesse a napkelte vére.

Bár ilyen könnyen hagytad volna el,

bár ilyen könnyen hagyott volna el,

ilyem emberi-tisztán,

mint lelked száll ki a fonnyadt tetemből,

ha többé nem emel föl.

Hiszen találnék

kibúvót, egyedi fényt, mint a villám,

valami mindkettőnknek jó megoldást,

hamis mosolyt, ha már a hűséget kioltják.

És elfordult a lány, de őszi szélben

képzeletemet tűnt napokba rántja,

napokba s tűnt pillanatokba:

haja vállára hull, kezében liliom van,

s elrévedek: hogy ölelt annyi éjjel!

Póz és gesztus rémlik fel elmosódva.

Ma is megráz az emlékezet álma

zavart éjfélkor s déli Nap-mosolyban.

Csillag Tibor fordítása

Oscar Wilde

(1854-1990)

Madonna mia

Liliom-lány, e földre nem való,

lágy barna haj takarja el fülét,

szemében könnyektől fakóbb a kék,

akár eső-függöny mögött a tó.

Vágy bélyege arcán nem látható,

bezárja - csóktól tartva - ajkait,

nyaka galamb-fehérséggel vakít,

ere: márvány-mezőn bíborfolyó.

Bár magasztalja egyre őt a szám:

lábát se merném megcsókolni én -

beföd szárnyával súlyos áhitat,

mint Dantét, Beatrice oldalán,

az égő Oroszlán szügye alatt

a Hetes Kristály Arany Lépcsején.

Baranyi Ferenc fordítása

William Butler Yeats

(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,

s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,

lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed

pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,

s imádták hű vagy hamis szerelemmel,

de én zarándok lelkedet szerettem

és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,

suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött

a Szerelem, suhan a hegy fölött,

s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása