John McCrae : Flanders Mezején - In Flanders Fields

Flanders Mezején

Flanders mezején pipacsok nőnek

Keresztjei közt egy temetőnek

Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen

Még bátran szól a pacsirta ének

Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még

Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente

Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,

Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;

Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;

Vigyétek Ti azt magasra tartva.

De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak

Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak

Flanders mezején.

(ford:Nika Géza )

In Flanders Fields

In Flanders fields the poppies blow

Between the crosses, row on row,

That mark our place; and in the sky

The larks, still bravely singing, fly

Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago

We lived, felt dawn, saw sunset glow,

Loved and were loved, and now we lie,

In Flanders fields.

Take up our quarrel with the foe:

To you from failing hands we throw

The torch; be yours to hold it high.

If ye break faith with us who die

We shall not sleep, though poppies grow

In Flanders fields.

A vers keletkezésének története

Miért a pipacs az emlékezés - nap szimbóluma?

Bencsics Klára
Montreál, november 1 .

Észak Amerikában minden év november 11-én, tartják az I. Világháború fegyverletételének emlékére a Remembrance Day-t, azaz az Emlékezés Napját. Onnan tudjuk, hogy közeledik ez a nap, ha az üzletekben, utcákon, öreg katonák árulják a pipacsokat, azaz a poppykat.

Nemrég, egy kedves barátomtól megsárgult Montreal Star újságcikket kaptam, 1968-ból.
Egy verset tartalmaz, amit a kanadai Dr.John McCrae alezredes (1872-1918) írt, az I.Világháborúban a lövészárokban, 1915. május3- án. McCrea az I.Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált Ypres –nél , Franciaországban. Az újságcikk lehozta a kézzel és géppel írt változatát a versnek.

A cikk beszámol, ennek a versnek, a montreali Royal Viktoria kórházban történt kiállításáról, egyben az 1968-ban kiadott 6 centes emlékbélyegről is, ami a szerző fényképét és a vers két első sorát ábrázolja. Ugyanis a költő a Royal Viktoria kórházban dolgozott mint orvos, bevonulása előtt.

Dr.J.McCrea a harctérről küldte el a londoni Punch magazinnak költeményét, amit közöltek., még 1915 decemberében. Majd saját kézírással írott versét elküldte barátainak Bostonba, Mr. és Mrs Carlton Noyesnak. Így maradt fenn az eredeti példány.

Dr.John McCrea alezredes, Franciaországban halt meg 1918-ban, tüdőgyulladásban, néhány hónappal a háború befejezése előtt.... eddig szól a vers eredete.

De nem halt el a pipacsok emléke. Mint a szél, úgy kapta föl a világ a pipacs mezőről szóló verset és vitte szét azt mindenhová.

Az amerikai Ms.Moina Michael is olvasta a verset 1915-ben, s egy válasz verset írt rá. Majd a pipacsoktól ihletve, anyagból készített piros pipacsokat, és ő volt az első aki az amerikai hősöknapján viselte. Az volt a véleménye, hogy a háborúk hőseit tiszteljék meg a pipacs viselésével. Élenjárt a pipacsok terjesztésében. Barátainak, kollégáinak készített pipacsokat házilag, amit eladott az elesett hősök családtagjai támogatására.

Franciaországból érkezett egy hölgy az USA-ba, Madame Guerin, aki elvitte a tengerentúlra is ezt a szokást. Mikor visszatért Franciaországba, ő is terjeszteni kezdte és eladta a házilag készített pipacsokat (poppy-kat). Az anyagi hasznot a háborús árváknak adományozták. Nemsokára a pipacsokat Franciaországban és Belgiumban is engedéllyel árulták.

Már 1922-ben, az USA-ban az Emlékezés Napjára a veterán katonák államilag engedélyezve árulták, a rokkant bajtársak segítésére.

1948-ban, Ms. Moina Michael emlékére, aki ott a pipacsok terjesztését bevezette, az amerikai Postahivatal kiadott egy 3 centes emlékbélyeget.

Úgy tudom, Angliában is szokássá vált a veterán katonáknak gyűjtése a pipaccsal, az Emlékezés Napján.

Kanadában, a legújabb hírek szerint, 25 centes pénzérmét adtak ki, melynek közepében ott van a piros pipacs , megemlékezve a háborúkban elesett hősökről.
Ez a hiteles történet tanulság arról, hogyan is vált a pipacs (poppy) világmozgalommá, egy kanadai katona szép verse alapján, amit közel 90 éve írt a lövészárokban, valahol Franciaországban.

Angol versek / Magyar fordítással

Robert Browning: Meeting at Night

I.

The grey sea and the long black land;

And the yellow half-moon large and lov;

And the startled little waves that leap

In fiery ringlets from their sleep,

As I gain the cove with pushing prow,

And quench its speed int he slushy sand.

II.

Then a mile of warm sea-scented beach;

Three fields to cross till a farm appears;

A tap at the pane, the quick sharp scratch

And blue spurt of a lighted match,

And a voice less loud, thro its joys and fears,

Than the two hearts beating each to each!

*

Robert Browning: Éjjeli találkozó

1.

Most a szürke víz, fekete táj;

pufók, sárgás félhold alant;

riad a hab, a könnyű, fürge,

fel-felszökik tüzes gyűrűkbe,

aztán hajómat, a hajléktalant

fövény köti, az este fáj.

2.

Langyos vízszag és enyhe csönd.

Távol mezőn int egy tanya:

kopogás, karc, a gyufa sercen,

kék villanás a másik percben.

A félelemtől lágy meleg szava,

és végre két szív összedöng.

(Ford.: Kosztolányi Dezső)

*

Robert Browning: Éjszakai találkozó

I.

A szürke tenger, a fekete táj;

A hold, mint sárga, görbe kés;

S az álmukból riadó pici

Hullámok tüzes gyűrűi,

Mikor az öbölbe fordulok és

Csónakom a parton megáll.

II.

Aztán egy mérföld sós homok;

Három dűlőn túl a tanya;

Ablak, kopogás, gyors sercegés,

Kék gyufaláng, mely elenyész,

Egy nő halk s boldog sikolya,

S két szív, mely egymáson dobog!

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Angol versek / Magyar fordítással

Thomas Hardy: In Time of "The Breaking of the Nations"

I.

Only a man harrowing clods

In a slow silent walk

With an old horse that stumbles and nods

Half asleep as they stalk.

II.

Only thin smoke without flame

From the heaps of couch-grass:

Yet this will go onward the same

Though Dynasties pass.

III.

Yonder a maid and her wight

Come whispering by:

War's annals will cloud into night

Ere their story die.

*

Thomas Hardy: Amikor a háború kitört

Csak egy paraszt töri a parlag

göröngyeit és robotol,

öreg gebéje nyögve ballag,

bólongva alszik, úgy botol.

Csak lenge füst száll gyöngyölegve

nincs is nyomába fényvilág,

de így maradt ez mindörökre,

bár múlnak a dinasztiák.

Legény vezeti kedvesét túl,

lágy a szavuk, mint a moha.

A háború évkönyve széthull,

de ők nem halnak meg soha.

(Ford.: Kosztolányi Dezső)

Angol versek / Magyar fordítással

William Blake: London

I wander thro' each charter'd street,

Near where the charter'd Thames does flow,

And mark in every face I meet

Marks of weakness, marks of woe.

In every cry of every Man,

In every Infant's cry if fearm

In every voice, in every ban,

The mind-forg'd manacles I hear.

How the Chimney-sweeper's cry

Every black'ning Church appalls;

And the hapless Soldier's sigh

Runs in blood down Palace walls.

But most thro' midnight streets I hear

How the youthful Harlot's curse

Blasts the new born Infant's tear,

And blights with plagues the Marriage hearse.

*

William Blake: London

Sikátor mélyén lépdelek

A Temze partjához közel,

És minden arcon jel remeg,

Bűn és bánat marta jel.

Gyerekhangból, ha fél, eseng,

S ha jaj sikolt a férfiból,

Panaszból, átokból, ha zeng,

Az értelem bilincse szól.

Kéményseprő hangja száll,

S templomot rémítve kél,

Omlik paloták falán

Zsoldos hangja, mint a vér.

És hallom, amint éjféltájt

Ifjú szajha csecsemőt

Átkoz és dögvészt kiált

Megposhadt hitvesek előtt.

(Ford.: Radnóti Miklós)