A lenge levél bánatos, árva,
ég magasában libeg kis árnya.
Földre sodorják hamar a szelek,
vajh' hol kezdődik a lomb hullása?
Búcsút vesz a még dús, zöld erdőtől,
változik színe, mindinkább sárga,
s lehull, társtalan úszik a vízen,
vagy odaszáll egy ház kapujába.
Észre sem venni, úgy elenyészik,
többé sosem áll meg sorvadása.
Rokonnak érzi őt az idegen,
őt se kérdezi senki, mi bántja.
/Ford.: Szerdahelyi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése