Ezerágú, selymes fűz simít a homlokomra,
zöldarany kalászait fuvallat el nem hordja.
Úgy száll illatos pora, mint széplányok halk dala,
hölgyek ruhaujjaként táncol-leng törzse-lombja.
Csiang-fuvola hol szól csengő, teli torokból?
Száz énekét a fűzre surrant rigó dalolja.
Virágjai hópehelyként, ezer kapun, ösvényen,
palotafalon átszáll - s csak ketten tudunk róla.
/Ford.: Szerdahelyi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése