Oly zsenge vagy - cseresznyefának
Fehér virága friss galyon,
Mint földre szállt angyalt csodállak,
Ahogy jössz életutamon.
A szőnyeg selyme zsongva zizzen,
Ha hozzáérnek lépteid,
Egész valóddal, óh, be frissen
Suhansz te álmonként el itt.
Ruhád redőiből kifeslesz
Mint szép, sudár márvány-szobor.
Szívem hozzátapad szemedhez,
Hová az üdv és könny sodor.
Óh, én szerelmem boldog álma,
Tündér-arám, ki halk, szelid!
Ne mosolyogj! - derűd kitárja
Még édesebb szépségeid.
Szemem varázsos éjjelével
Örök sötétbe fojthatod,
Kis ajkad suttogó neszével,
Míg átölel hideg karod.
De hirtelen forró szemedre
Egy gondolatod fátyla hull -
Ez a lemondás sötét leple,
És vágyad árnyékká fakul!
Elmégy - s én ebből, jaj, megértem,
Hogy nem követhetlek soha,
Örökre elvesztél te nékem,
Óh, lelkem szent menyasszonya!
Azért, hogy egykor rád találtam,
Halálig kell vezekelnem
Tündöklő álmomért - homályban;
És meddőn tévelyeg kezem.
Jelenj meg emlékembe rejtve -
Madonna-kép, mely rám tekint -
És glóriás fény hull fejedre...
Hová mégy? Mikor jössz megint?
1961- 1968
Franyó Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése