Jean-Baptiste Chassignet: Egy hullámzó folyó partjára
Egy hullámzó folyó partjára ülj le szépen
s nézd el, amint örök sodrával elsiet:
fut, hömpölyög az ár, fodrot fodorra vet,
úgy rójja szüntelen nedves útját a réten.
De az első habot nem látod soha mégsem,
azt, mely valaha folyt: cseréli a vizet,
naponta elfolyik, és mégis ugyanegy
folyónak nevezed, s mindig egyforma néven.
Így változunk mi is: izmunkban az erő
holnap már nem olyan, mint ma volt, az idő
egyre csökkenti, és szegény testünk elernyed.
De egyformán kisér holtomiglan nevem,
s bár ma nem az vagyok, aki tegnap velem
elmúlva élt, azért csak ugyanúgy neveznek.
/Ford.: Rónay György/
/Forrás: Klasszikus francia költők/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése