A Randivonalon egyeztettek, majd a randi után mindketten ugyanúgy éreztek. Betti szerint: "Aki bennünket akkor látott, biztosan nem gondolta volna, hogy mi alig egy-két órája találkoztunk először... "
Mikor ezeket a gondolatokat írom, szívesen emlékezek vissza a másfél évvel ezelőtti levelezésekre, az első randink izgalmára... Sosem felejtem el, hiszen egy nő életében talán a legszebb születésnap a 30., és én Őt kaptam ajándékba a sorstól!
2009 nyarán, akkor még 29 évesen nem hittem el, hogy a születésnapomat (szeptember végén) már nem egyedül fogom ünnepelni. Barátnőm már korábban szerette volna, ha regisztrálok az oldalon, de mindig találtam kifogást, miért nem szeretném, meg féltem is kicsit a neten való ismerkedéstől. Augusztus végén eltöltöttünk pár napot a barátnőmmel a Balatonon, és ott megbeszéltük, ha hazajövünk, mégis csak regisztrálok. Addigra végleg lezártam a múltat, és úgy alakult az élethelyzetem, hogy gondoltam, teszek egy próbát. Nincs mit vesztenem.
Így is történt, 2009. augusztus 29-én regisztráltam. Már az első napokban nagyon sok levelet kaptam. Elhatározásom az volt, nem írok majd senkinek, várok és válogatok a nekem levelet írók közül, hogy ki lesz szimpatikus. Azonban ez nem egészen így alakult. Megnéztem én is, talán kíváncsiságból az én korosztályomat, igaz 30 éves kortól felfele a megyében egy fiú sem fogott meg igazán. Nagy szerencsémre a gépi rendszer e-mailben küldött pár fotót, névvel együtt, akiket hozzánk illőnek gondol. Ott pillantottam meg Őt! Rögtön megtetszett a mosolya, a szeme... Megnéztem az adatlapját, és az alapján is igen szimpatikus volt nekem. 28 évesnek írta magát, és még akkor én is "csak" 29 voltam, mivel szeptember végén van a születésnapom.
Vártam, hátha ír, de nem írt. Regisztrációm után 3 nappal végül írtam neki röviden pár sort. Másnap egy igen kedves hangvételű választ kaptam tőle. Egy darabig leveleztünk, majd több mint egy hét telt el az első levélváltás és az első személyes találkozás között. Telefonon megbeszéltük előtte a helyet és az időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt. Ellentétes munkarendben dolgoztunk, meg egyéb dolgok is akadtak, nem a távolság volt az oka, hogy nem tudtunk előbb találkozni. Ráadásul én abban a városban dolgoztam, ahol Ő lakott. Közben naponta több levelet kaptam még másoktól is. Rajta kívül még egy srác volt, akivel találkozhattam volna, de Ő miatta már nem akartam, pedig akkor még csak leveleztünk.
Az első randink (2009. szeptember 12-én) hihetetlenül csodálatosra, és éjszakába nyúlóra sikerült. Igazi szerelem volt első látásra! Olyan érzésünk volt, mintha már ismertük volna egymást, és nem két "idegen" lennénk. Nagyon izgultam, de szerencsére Ő megnyugtatott. A Fő téren találkoztunk, ahol éppen valamilyen rendezvény volt, így hívott, hogy miről is ismer meg, milyen ruhában vagyok. Egymást átkarolva sétáltunk a Fő téren, és mivel pont szombat volt, még egy esküvői menettel is találkoztunk.
Aki bennünket akkor látott, biztosan nem gondolta volna, hogy mi alig egy-két órája találkoztunk először. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, és már a levelezésünk alatt is "megbeszéltük", mennyire fontos számunkra a bizalom és az őszinteség. Az első csók emléke, helye is felejthetetlen marad...
A következő napokban amikor csak tehettük, időnk, munkánk is engedte, találkoztunk. És mivel nem telt el két hét az első találkozásunktól a 30-dik születésnapomig, így Őt kaptam ajándékba a sorstól! Ő volt a legszebb ajándék a születésnapomra! Együtt ünnepeltük, természetesen, és úgy érzem, olyan csodával ajándékozott meg az élet, amire érdemes volt 30 évet várni.
Azóta már együtt élünk, közös kis lakásunkban, és jövő nyárra tervezzük az esküvőnket. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy mindez a véletlen műve, mert az internet nélkül mi sosem találkoztunk volna...
Köszönet az oldalnak, hogy megtaláltam a Párom, vele élhetem az életem, hiszen nála jobb férfit el sem tudnék képzelni magamnak! Örülök, hogy így alakult, és hogy nem tartottam magam az első véleményemhez, hogy csak válaszolni fogok levelekre, hanem én írtam neki először. A történetünkből kiindulva pedig csak biztatni tudok mindenkit, aki párt, társat keres. Nincs mit veszíteni, sőt, olyan lehetőség ez, ami csak egyszer adódhat az életben!
Ezúton kívánok sok sikert, kitartást minden társkeresőnek, hogy hasonló szép élményekben legyen részük, mint nekünk! Bizony, mi azóta sem titkoljuk, bátran mondjuk, ha kérdezik: igen, az interneten ismerkedtünk össze! Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam, megoszthattam a gondolataimat veletek!
Betti és Isti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése