Madách Imre - Részletek

Madách Imre

Az ember tragédiája

Ha volna lelked oly rokon velem,

Minőnek első csókodnál hivém,

Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd

Kivűl a boldogságot körömön,

Nem hordanál mindent, mi benned édes,

Világ elé s mindent, mi keserű,

Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -

Óh, nő, mi végtelen szerettelek.

Madách Imre

Az ember tragédiája

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

A nő, méregből s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,

Míg bűne a koré, mely szülte őt.

Madách Imre

Oh, a nő jobb, mint a férfiak,

Kis világa a szív birodalma,

Melynek, mint istenség, édenét

S kárhozatját is csak ő alkotja.