Heinrich Heine : A haldokló - Végrendelet

Heinrich Heine : A haldokló

Vonzott napfény, hír, arany,
pőrén térsz meg, csúfosan.
Német hűség, német ingek -
elnyűjük külhonban mindet.

Holtsápadt vagy, de nyugodt,
befogadott otthonod.
Mintha tűzhely melengetne
a jó német földben fekve.

Persze volt, ki béna lett,
s haza sosem érkezett.
Felnyúl sóvárogva karja,
az Úr könyörüljön rajta.

EÖRSI ISTVÁN

Heinrich Heine :Végrendelet

Most, hogy közeleg a vég,
hagyakoznom illenék;
- mit is hagyjak keresztényül
ellenimnek örökrészül?

Erénydús üldözőimre
nyavalyáim, száz kórságom,
számtalan nyomorúságom
hagyom örökségbe rendre.

Mi fogóként tépte gyomrom,
kólikám rátok ragadjon,
rátok hólyag-baj s az álnok
porosz végbél-szaggatások.

A gerincem sorvadását
s görcseim rátok testálom,
rángásom és nyáladzásom -
a sok szép istenáldását.

Záradékul még csak egyet:
süllyessze el az Úristen,
gyorsan pusztítsa el innen
nyomát is emléketeknek!

JÉKELY ZOLTÁN