2012. március 30., péntek

WORDSWORTH, William : A MAGÁNYOS ARATÓLÁNY


WORDSWORTH, William :
A MAGÁNYOS ARATÓLÁNY

Nézd őt, a hegyvidéki lányt,
a szántóföldön egyedül!
Arat s dalolgat: állj meg itt,
vagy lépj nesztelenül!
Kaszál, kévét köt egymaga,
s oly mélabúsan zeng dala:
ó, hallgasd! a völgy mély öle
hangjával van telistele.

Szebbnek a csalogány dalát
nem hallják fáradt vándorok,
ha olykor árnyékos tanyát
nyújt az arab homok:
nem ily üdítő hang, midőn
kakukk kiált tavaszidőn,
és megtöri a víz örök
csendjét a Hebridák között.

Miről dalol? Ki mondja meg?
Tán a kesergő dallamár
tárgya régi baljós eset
s harc, mely feledve már:
vagy szerényebb a téma itt,
számunkra meghittebb, maibb?
Köznapi bánat s fájdalom,
mely elmúlt, s újul egy napon?

Mindegy, hogy mit - dalolt a lány,
s nem volt dalának vége-hossza;
néztem, míg dal közt dolgozott,
sarlózott hajladozva; -
figyeltem mozdulatlan őt,
s hogy elértem a dombtetőt,
a dalt muzsikálta szivem,
mely rég elhalt már, messzi, lenn.

KÁLNOKY LÁSZLÓ

WORDSWORTH, William :A SZIVÁRVÁNY



WORDSWORTH, William :

A SZIVÁRVÁNY

Ha fenn a szivárvány ragyog,
megdobban a szivem:
így volt, hogy kezdtem éltemet,
így van most, hogy év évre megy,
így legyen mindig, s meghalok
inkább, ha nem!
A férfi apja a gyerek;
hadd fűzze hát napjaimat
egymáshoz a természet-áhitat.

KÁLNOKY LÁSZLÓ

WORDSWORTH, William (1770-1850)



WORDSWORTH, William :
TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.


Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

SZABÓ LŐRINC

2012. március 21., szerda

Nemes Nagy Ágnes : A női táj




Nemes Nagy Ágnes : A női táj


Oly engedékeny, lágy e tájék,
simítható és bontható.
Térde között kíváncsi sikló
villódzik át: a nagy folyó.

Sokezer év dicsérte lággyá
a sűrű völgyet, dús hegyet –
zavartan állok, nézelődöm:
e női tájban mit tegyek?

A Balti-tenger mossa lábát,
haját a tyrrheni-habok,
de mégis síma köldökénél
egy másik tájra gondolok:

hol teknősbékákat nevelnek,
hol minden magasabbra nő,
hol óriási kaktusz-ágról
vörös virágot szív a hő,

a kölykök szúnyogon repülnek,
hol vág a sás és vág a fény,
hol minden éles, mint az elme,
s minden meleg, mint egy növény,

s estefelé a fák moháján
a méznél sűrűbb méz csorog,
s a tóban térdemig csobognak
a langyos, zöldes csillagok,

s az iszapnál forróbb iszapban
álmában szortyan, túr a rák –
s kinyílik vállamon a szellem,
mint jóllakott virág.

2012. március 11., vasárnap

Petőfi Sándor : Magyar vagyok





Petőfi Sándor : Magyar vagyok


Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét,
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Pest, 1847. február


Petőfi Sándor : A mágnásokhoz

Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok?
Uj divatu nyakravaló készül most
Számotokra� nem czifra, de jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket,
Hogy irántunk emberiek legyetek,
Vegyetek be az emberek sorába?...
Rimánkodott a szegény nép, s hiába.

Állatoknak tartottátok a népet;
Hátha most mint állat fizet néktek?
Ha megrohan mint vadállat bennetek,
S körmét, fogát véretekkel festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból, milljomok!
Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok!
Az alkalom maga magát kinálja,
Ütött a bosszuállás órája!

Ezer évig híztak rajtunk az urak,
Most rajtatok a mi kutyáink hízzanak!
Vasvillára velök, aztán szemétre,
Ott egyék a kutyák őket ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak, megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek ő náluk;
Isten után a legszentebb a nép neve:
Feleljünk meg becsülettel nékie.

Legyünk nagyok, a mint illik mi hozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk,
S örömében mindenható kezével
Fejeinkre örök áldást tetézzen.

Felejtsük az ezer éves kínokat,
Ha az úr most testvérének befogad;
Ha elveti kevélységét, czímerit,
S teljes egyenlőségünket elismeri.

Nemes urak, ha akartok, jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan egy láncznak,
Szüksége van mindnyájunkra a hazának.

Nem érünk rá várakozni, szaporán,
Ma jókor van, holnap késő lesz talán,
Ha bennünket még mostan is megvettek,
Az úr isten kegyelmezzen ti nektek!



1848. Március 11.

NEMZETI DAL


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.


15-DIK MÁRCIUS, 1848


Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.


A SZABADSÁGHOZ


Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.

Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.

S mégis, mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitora szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.

Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.

Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.

De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtől félted?

Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!

Pest, 1848. március 27-e előtt

Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Petőfi


2012. március 6., kedd

Szuhanics Albert : Március nyolc



Szuhanics Albert : Március nyolc

Karcsú bokájú március
te lész az ifjú lány,
Ki tündérszárnyakon jön el
új tavasz hajnalán.

Fény, napsugár arany hajad
szemszíned ibolya,
Dédelgeted a kis tavaszt,
miképp egy jó anya.

Ímé eljő a nagy ünnep,
köszöntünk női nem!
Csak veletek lehet örök
az élet, s szerelem.

Férfi párja, szépség, család,
otthon, gondoskodás,
Jövőnk álma, szívünk vágya
általatok csodás.

Tavasz illat, édes hölgyek
sóhaján kis lepke,
Hőn vonzó vágy, szívszerelem
álmok végtelenje...

Ünnepeljünk, március nyolc
megérintesz minket,
Szebbik nemnek adjunk bókot,
s férfi-szíveinket!

Hisz minékünk ez a világ
nélkületek nem kell,
Nő és férfi, kéz a kézben...,
így ember az ember!

Március nyolc üzenete,
megújul a világ,
S tündérkertjének közepén
NŐ a legszebb virág.

Debrecen, 2011. 02. 20.

Szuhanics Albert Százezer Nőnap jön el





Szuhanics Albert
Százezer Nőnap jön el


Március, itt a tavasz,
köszöntlek Nőnap, Szevasz!
Napsugár asszony, a lány
férfiszív álmainál.

Olvad a fényszínű hó,
két karom szelíd folyó.
Királynőm, ringatlak én,
szerelmi álmod enyém!

Csillagot hoztam neked,
virággal köszöntve meg.
Országod lépted nyomán
zöldül új álmok porán.

Te vagy a legszebb virág,
akit a szívem imád!
Kérlek, úgy viríts nekem,
minden nap Nőnap legyen!

Nem baj, ha orcád komoly,
mert jő egy bájos mosoly.
Tudd meg ha karod ölel,
százezer Nőnap jön el!

Mint égen a csillagok,
szép lányok, ragyogjatok!
Asszonyok, hű társaink,
ti vagytok mély álmaink...

Debrecen 2011. 02. 25.

Babinszky László : Hírül adatik



Babinszky László : Hírül adatik


Édesanyám Életművész!
Fennkölt Lélek! Szép Csoda!
Rossz anyagból embert formált,
Óh, de jó, hogy ezt így bírta.

A szülés után más dobott volna,
Ő meg kiállt értem!
Míg, hol létemről folyt a vita,
Haza cipelt engem.

Mesélt nekünk Grimm –meséket,
Ha feljött a hold éjjel!
Ágyunkhoz ült – és szívem
Mesehősnek képzelt!

(Óh, azóta is alig várom,
Hogy hozzám jönnek lányok,
Ha bajba futnak, én vívok értük,
Scaevolává válok!)

Ha megműtöttek, bejárt hozzám!
Utazgatott sokat!
Szeretettel nézett énrám,
És sütit hozott, finomat.

Az orvosoknál kopogtatott,
Hárítsák el ezt a bajt!
Mire felnő, e betegségért
Ne ismerje a Kudarc!

Ha lázas voltam, priznicbe tett,
Rohant óvodából haza!
Beszedette a gyógyszereket,
S ment a gyermekekhez vissza!

Tanult velem éveken át!
(Mosott, főzött, vasalt!)
Kikérdezte leckéimet,
Nem volt felénk hanyag!

Óvó szeme ott volt velem,
Ha társaságba jártam!
Együttérző tekintetét
Könnyeim közt láttam!

Ha dolgozóban probléma volt,
Rögtön utána nézett!
S ahol tudott segíteni,
Biztos volt, hogy lépett!

A családjáért él az Anyám!
Ezért hajtja magát!
Csak azért szorong, hogy
Részemről már nem ölel unokát!

1992. augusztus 31. hétfő

A legszebb születésnapi ajándék


A Randivonalon egyeztettek, majd a randi után mindketten ugyanúgy éreztek. Betti szerint: "Aki bennünket akkor látott, biztosan nem gondolta volna, hogy mi alig egy-két órája találkoztunk először... "



Mint sokan mások, én is nagy örömmel osztom meg veletek a történetünket. Mivel a randivonal.hu -on keresztül ismertem meg a párom, köszönetemet elsősorban a társkereső munkatársainak szeretném kifejezni. De ugyanakkor igen hálás vagyok egy nagyon jó barátnőmnek is, aki rávett és segített regisztrálni a rendszerben.

Mikor ezeket a gondolatokat írom, szívesen emlékezek vissza a másfél évvel ezelőtti levelezésekre, az első randink izgalmára... Sosem felejtem el, hiszen egy nő életében talán a legszebb születésnap a 30., és én Őt kaptam ajándékba a sorstól!

2009 nyarán, akkor még 29 évesen nem hittem el, hogy a születésnapomat (szeptember végén) már nem egyedül fogom ünnepelni. Barátnőm már korábban szerette volna, ha regisztrálok az oldalon, de mindig találtam kifogást, miért nem szeretném, meg féltem is kicsit a neten való ismerkedéstől. Augusztus végén eltöltöttünk pár napot a barátnőmmel a Balatonon, és ott megbeszéltük, ha hazajövünk, mégis csak regisztrálok. Addigra végleg lezártam a múltat, és úgy alakult az élethelyzetem, hogy gondoltam, teszek egy próbát. Nincs mit vesztenem.

Így is történt, 2009. augusztus 29-én regisztráltam. Már az első napokban nagyon sok levelet kaptam. Elhatározásom az volt, nem írok majd senkinek, várok és válogatok a nekem levelet írók közül, hogy ki lesz szimpatikus. Azonban ez nem egészen így alakult. Megnéztem én is, talán kíváncsiságból az én korosztályomat, igaz 30 éves kortól felfele a megyében egy fiú sem fogott meg igazán. Nagy szerencsémre a gépi rendszer e-mailben küldött pár fotót, névvel együtt, akiket hozzánk illőnek gondol. Ott pillantottam meg Őt! Rögtön megtetszett a mosolya, a szeme... Megnéztem az adatlapját, és az alapján is igen szimpatikus volt nekem. 28 évesnek írta magát, és még akkor én is "csak" 29 voltam, mivel szeptember végén van a születésnapom.

Vártam, hátha ír, de nem írt. Regisztrációm után 3 nappal végül írtam neki röviden pár sort. Másnap egy igen kedves hangvételű választ kaptam tőle. Egy darabig leveleztünk, majd több mint egy hét telt el az első levélváltás és az első személyes találkozás között. Telefonon megbeszéltük előtte a helyet és az időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt. Ellentétes munkarendben dolgoztunk, meg egyéb dolgok is akadtak, nem a távolság volt az oka, hogy nem tudtunk előbb találkozni. Ráadásul én abban a városban dolgoztam, ahol Ő lakott. Közben naponta több levelet kaptam még másoktól is. Rajta kívül még egy srác volt, akivel találkozhattam volna, de Ő miatta már nem akartam, pedig akkor még csak leveleztünk.

Az első randink (2009. szeptember 12-én) hihetetlenül csodálatosra, és éjszakába nyúlóra sikerült. Igazi szerelem volt első látásra! Olyan érzésünk volt, mintha már ismertük volna egymást, és nem két "idegen" lennénk. Nagyon izgultam, de szerencsére Ő megnyugtatott. A Fő téren találkoztunk, ahol éppen valamilyen rendezvény volt, így hívott, hogy miről is ismer meg, milyen ruhában vagyok. Egymást átkarolva sétáltunk a Fő téren, és mivel pont szombat volt, még egy esküvői menettel is találkoztunk.

Aki bennünket akkor látott, biztosan nem gondolta volna, hogy mi alig egy-két órája találkoztunk először. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, és már a levelezésünk alatt is "megbeszéltük", mennyire fontos számunkra a bizalom és az őszinteség. Az első csók emléke, helye is felejthetetlen marad...

A következő napokban amikor csak tehettük, időnk, munkánk is engedte, találkoztunk. És mivel nem telt el két hét az első találkozásunktól a 30-dik születésnapomig, így Őt kaptam ajándékba a sorstól! Ő volt a legszebb ajándék a születésnapomra! Együtt ünnepeltük, természetesen, és úgy érzem, olyan csodával ajándékozott meg az élet, amire érdemes volt 30 évet várni.

Azóta már együtt élünk, közös kis lakásunkban, és jövő nyárra tervezzük az esküvőnket. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy mindez a véletlen műve, mert az internet nélkül mi sosem találkoztunk volna...

Köszönet az oldalnak, hogy megtaláltam a Párom, vele élhetem az életem, hiszen nála jobb férfit el sem tudnék képzelni magamnak! Örülök, hogy így alakult, és hogy nem tartottam magam az első véleményemhez, hogy csak válaszolni fogok levelekre, hanem én írtam neki először. A történetünkből kiindulva pedig csak biztatni tudok mindenkit, aki párt, társat keres. Nincs mit veszíteni, sőt, olyan lehetőség ez, ami csak egyszer adódhat az életben!

Ezúton kívánok sok sikert, kitartást minden társkeresőnek, hogy hasonló szép élményekben legyen részük, mint nekünk! Bizony, mi azóta sem titkoljuk, bátran mondjuk, ha kérdezik: igen, az interneten ismerkedtünk össze! Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam, megoszthattam a gondolataimat veletek!

Betti és Isti

Kócos-piros történet


"Az elmúlt hónapokban minden nap egy meseszép lány hajtotta mellkasomra a fejét..." Sóhajt fel Máté, aki a Randivonalon lelte meg a szerelmet.



Egy levéllel kezdődött, ahogy az lenni szokott... Közepes minőségű fotó, jól van, meglátjuk. Azt írja, azon szokott gondolkodni, mi a teendő zombitámadás esetén. Vélhetőleg hibbant. Mindegy, dolgozni kell, ablak becsuk, talán majd válaszolok. Eltelik egy hét, a fogaskerekek forognak, a másodpercmutató unatkozik. Hervasztó az iroda. Körülbelül három tonnányi ember, minimum 20 kilogramm smink. Így élünk. Csendes rezignáltság. Szerverleállás, nem működnek a telefonok. Leáll a munka. Lóbálom a lábam. És akkor eszembe jut. Volt valami őrült, a zombis levelével. Hol is? Megvan. No, kaparjunk össze valami közepesen szellemes választ, küldjünk e-mailben határozottságot, imponáló intelligenciát, némi fennköltséget, megkapó stílust, változzunk szupersztárrá. Betű betű után.

Hopp! Bejött. Válasz. Küldés. Beérkezett üzenet. Válasz. Küldés. Látni akarsz, egyre kedvesebb, fura idegen? Ám legyen. Vakrandi - óriási, mikre el nem ragadtatom magam! Röpke egy óra ruhaválogatás után idegbajt kapni, és felvenni a legegyszerűbbet, legsemmitmondóbbat, ismerős? Gondoltam. Frizura. Ez meg valami vicc. Pedig, bizisten, van, amikor tök jól néz ki... Oké, feladom, sebaj, menjünk. Már a villamoson észreveszem. Piros a cipője. Tényleg piros a cipője. Hűha, azt hiszem, ez valamiféle kölyökképű óriás. Oké, a fotón nem látszott ekkorának. Mármint az ember. És még csak az első randi! Nagyon tetszik, hogy óriás. Megáll, cigit vesz. Állok mögötte csendben. Nem, még nem biztos, hogy az ő az, nem szólítom meg. Narancssárga P* M*. Remek, konformista... Nem baj, a piros cipő még megmentheti. Meg, hogy óriás. Nagy levegő, köszönök, ő visszaköszön - hát, te vagy az, jól van.


Gondolatok a fejemben. Anyám. Ne igyál sört az első randin, és ne gyújts rá, nőietlen. Mi történik? Füstölünk mint a gyárkémény, és öt órán keresztül sörözünk egy pincekocsmában. Nem vettem észre, hogy így elröpült az idő. Micsoda okos fickó ez. És te jó ég, mennyire jóképű! Ezek a szemek. Olvadás, felsőfokon. Csupa első randihoz illő témák. A vallás, a homoszexualitás, a világbéke. Mintha ezer éve a barátom lenne. Bocs, Anya, ennyit a szende, jól nevelt lány szerepéről. Másnap, szívdobogás, Beérkezett üzenet, válasz, küldés, és így tovább...

Már be van karikázva a naptáramban a dátum. Annak a hétnek a dátuma, amikor a zöld virágos fiókos szekrényemmel, és a békésen nyáladzó macskámmal beköltözöm az életébe végérvényesen. A többit, azt kérem, meg kellett élni. Tétova első csókot, mindent elsöprő második első csókot, a rengeteg őrültséget, a kövek hajigálást, a romantikát, az egészséges erotikát, a vigyorgó családot (na ugye, Anya), a reggeli kávé fölött lopott mosolygást. Szóval... izé. Na. Részemről köszönöm a lehetőséget.

Fanni

A történetünk, piros cipőben

Egy levelet írtam, mert éppen unatkoztam, gondoltam adok esélyt a randivonal.hu társkeresőnek. Keresgélek. Legyen magas, legyen vékony, fogjon meg a leírása. Ő maga a fosztóképző gyűjtemény. Szimpatikus, egyedi, kicsit lökött. Éppen azon tűnődtem, mi a teendő zombitámadás idején, és ha már néha fenn felejti magát buszokon, hát megkérdezem, hogy nem szokott-e nekimenni a járdát övező oszlopoknak olvasás közben. Elküldve, vár. Láttam, hogy olvasta, de nem válaszolt. Megnézett, gondoltam, hát akkor ennyi.

Eltelik egy hét és váratlanul levelem jött. Halpiac, milyen találó. Nem sok jóval biztatott, azt mondta, nem kérdezget, mindegy, akkor beszélek magamtól, vagyis írok. Jöttek-mentek a levelek, egyre jobban megismertük egymást. De a kép csalóka, gondoltam, találkozzunk inkább élőben. Megláttam a megállóban azt a színes kabátot, amiről írt. Még nem mentem oda hozzá, mindketten felszálltunk a villamosra. Én cigit vettem, éreztem, hogy van valaki mögöttem, nem tudtam, hogy ő az.

Találkozás, a randevúzás szabályait nem ismerés, kellemes sörözés egy kellemes helyen. Olyan témákról beszélgettünk, amikről nem szokás egy randin, ezért lett az egész olyan fesztelen, olyan természetes. Elköszönés, puszi-puszi, közben látom, hogy tördeli a kezét. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, hogy talán többet akart vagy kevesebbet, írtam neki. Újabb találkozás, elbaltázott első csók, majd újabb találkozás, végül jött egy borzalmas koncert és egy érthetetlen előadás Jurij Gagarin űrutazásának ötvenedik évfordulóján. Szó szót követ, beszélünk arról, mit akarunk egy kapcsolattól, és tudjuk, már eddig is tudtuk, hogy egymást.

Dermesztő hideg, buszmegálló, második első csók, ami már határozottabb volt mindennél. Azóta alig volt nap, amit ne töltöttünk volna együtt. Az elmúlt hónapokban minden nap egy meseszép lány hajtotta mellkasomra a fejét, vagy aludt a közelemben. És már egy hét is ki van jelölve, amikor elkezdjük a közös jövőt. Nagyon szeretem ezt a lányt.

Máté

Mézízű csók



A fiatal pár a Randivonalon talált egymásra. Dóri érzelmeit a szavai is tükrözik: "Büszke vagyok arra, hogy hűséges és őszinte kapcsolatban élek..."



Igazság szerint, sosem gondoltam volna, hogy az interneten fogom megtalálni Életem Szerelmét. Sosem kedveltem a netes társkeresőket, mindig jobban szerettem élőben ismerkedni, mint virtuálisan. Nem is igazán az elkeseredés, hogy nem találom a párom vonzott az oldalra, hanem inkább a kíváncsiság, hogy mennyire eredményes egy ilyen portál.

A történet valahogy úgy kezdődött, hogy 5 éve regisztráltam a randivonal.hu -ra , mit sem sejtve, hogy egyszer majd itt ismerem meg Álmaim Férfiját. Pár hét után találtuk meg egymást Marcival, ősz környékén. Ezután néhány hónapig csak chateltünk, meg e-mailket váltottunk, majd képet cseréltünk. Számomra igazán megdöbbentő volt, hogy a vonzó személyiségű, kedves, őszinte srác, akivel már "rég" tartom a kapcsolatot, nemcsak gáláns, de még sármos is. Megkönnyebbülten konstatáltam magamban, hogy egy igazán jó pasival hozott össze a Sors. Bár volt bennem egy kis félelem, hogy mi van, ha nem fogok neki tetszeni, szerencsére nem így történt.

Egy kis idő múlva megbeszéltünk egy találkozót, amelyre a következő év nyarán került sor. Csodás napnak ígérkezett. Csak álltam a Nyugati pályaudvaron, a szívem a torkomban, a gyomrom görcsbe rándulva, remegő térdekkel. Ám abban a pillanatban, amikor megláttam, minden félelmem elszállt. Beültünk egy otthonos kis teaházba, és beszélgetésbe elegyedtünk. Milyen érdekes, hogy minden tetszett benne. A hangja, az a gyönyörű zöld szeme, a haja, és őszintén szólva még most sem tudok rosszat mondani róla, pedig az első találkozásunk óta már sok idő eltelt. Végső soron a randink nagyszerűen sikerült, el is csattant az első csók, a várva várt édes, mézízű első csók.

Tudom, hogy fiatal vagyok, ám mégis megtaláltam a Nagy Őt. Immár 4 éve vagyunk együtt, boldogan. Azt hiszem, ennyi idő után elmondhatom, hogy megtaláltam a lelki társam, és a leendő férjem. Butaság előre tervezni, tudom, ám mégis. Olyan emberrel vagyok együtt, akit úgy imádok és szeretek, ahogy van, és semmin sem akarnék rajta változtatni... Szóval, mégiscsak 4 év, azok az évek egy ember életében, amikor a leginkább labilis érzelmileg, a hullámzó kamaszkor. Ilyenkor más tinédzser "virágról virágra száll", éli az életét, és tapasztalatokat gyűjt a fiúk/lányok terén. Mindenki szereti ezt a kort, és én (ha nem is maradunk együtt örökre) sosem fogom megbánni, hogy ezt az időszakot vele töltöttem/töltöm.

Ez az igazi szerelem, amely ennyi idő után is lángol mindkettőnkben. Egyesek szerint a szerelem mulandó, nem lobog örökké a tűz... Én mégis úgy vélem, hogy nálunk nem válik majd szeretetté és megszokássá. Ez pedig abban a tényben leli magyarázatát, hogy egyszerűen még mindig tudunk egymásnak újat mutatni, és elfogadni a hibáival együtt, és őszintén megbeszélni a dolgokat. Sok ember nem képes erre, nem hajlandó kompromisszumot kötni egy kapcsolatban, és megérteni, hogy két félen múlik, sosem csak az egyik a hibás. Szentül hiszem (és sokak szerint naiv módon), hogy Vele fogom leélni az életem.

Büszke vagyok arra, hogy hűséges és őszinte kapcsolatban élek, és kívánom mindenkinek mindazt az odaadást, kedvességet és szerelmet, amint én kapok Tőle. Továbbá köszönettel tartozom az szerkesztőinek és a társkereső portál kitalálójának, hogy ennyi ember segítségére sietett, és szabaddá tette az utat a boldog élet felé! Igazán hálásak lehetünk!

Köszönjük!

Dóri és Marci

Már nem bírom tovább...


"Sokat kértem, könyörögtem, sírtam, dacoltam és megaláztam magam, de mind hiába. Nem bírom tovább."


Hát nekem is van egy történetem. Én 44 éves vagyok és lassan 27 éve élek házasságban a férjemmel, sajnos azt, hogy boldog házasságban már nem mondhatom. Mivel, kb. 5 éve tudok róla, hogy van egy internetes szerelme, akivel naponta beszélget. Már odáig fajult a dolog, hogy a váláson gondolkodunk, de elég erősen.

Sokat kértem, könyörögtem, sírtam, dacoltam és megaláztam magam, de mind hiába. Nem bírom tovább. Van két felnőtt gyerekünk, akik tanácstalanul nézik, ahogy az apjuk tönkre teszi az életüket. Én még mindig szeretem őt és talán valahol még ő is szeret engem, de ezt már elég nehéz megmondani. Különösen egy feleség érzi meg, hogy a férje szereti-e, vagy sem. Amikor összeházasodtunk, én úgy gondoltam, hogy egy életre választottunk párt magunknak.

De sajnos ez nem így történt. Próbálok barátkozni a gondolattal, hogy hamarosan megint egyedülálló leszek, de elég nehéz elhitetni magammal ezt. Én soha nem gondoltam volna, hogy egy nap ezzel kell majd szembe néznem. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gabriella

Édesen keserű történet



A csalódás az internetes szerelemben éppen úgy jelen van, mint a valós kapcsolatokban. De ha a másik fél szándékosan vezet félre, az igazán mély sebeket ejthet.

Édesen keserű - ez nem csak egy dal címe, ami a kettőnk dala volt, hanem jellemző az internet szerelemre is. Csak azt szeretném, hogy más ne járjon úgy, mint én. Olvastam innen történeteket, de hittem, hogy amit én élek át, az más, nem lehet szélhámosság.

Az új munkahelyemen rászoktam az irc-re, annál inkább is, mivel megismertem Attilát. Bár még csak 20 éves vagyok, de férjem van közel 2 éve. Gondok akadtak a házasságban, ezért úgy éreztem, hogy az Ég küldte Őt. Mellettem állt, biztatott, bátorított. Elmondott mindent, hogy éppen akkor mit csinál, reggeltől estig beszéltünk. Én Erdélyben vagyok, ő Szegeden. Már terveztük azt is, hogy találkozunk. Még gondolatban sem csaltam volna meg a férjem, de amikor Attilára gondoltam, bármit megtettem volna.

Csodálatos volt minden, akár egy álom... mígnem egy nap egy ismeretlen névvel valaki azt állította, hogy ő Attila, és megemlítette, hogy neki van felesége, majd kilépett. Este felhívtam, először beszélgettünk telefonon. Rákérdeztem, hogy nős-e, és igen volt a válasz. Elmondta, hogy családja van, és minden hazugság volt, amit mondott. Játékból kezdett el velem beszélgetni, és az, aki megírta, hogy ő nős, nem más, mint a felesége volt, aki megtudta, hogy létezem.

Annyit tettek velem, hogy soha többet nem fogok bízni az irc-s emberekben....ez szörnyű csalódás volt nekem. Nem is tudja senki, hogy milyen ilyet érezni. Becsapott, szórakozott velem, aztán azt mondta, sajnálja, nem volt szándékos.

Hogy hogyan felejtem el, és folytatom az életem, az már rám tartozik.

Tökéletesnek tűnt az irc-n, éppen ezért tanácsolom mindenkinek, hogy amíg nem ismeri meg azt, akibe bele szeret, ne álmodozzon, mert sok emberben egy igazi színésztehetség lakozik. Én megjártam, és tanultam belőle. De legalább annak örülök, hogy a házasságomat nem hagytam ott miatta, mert ő így akarta volna.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy igazán csak az szerethet, aki mellettünk van.

Zsuzsa

2012. március 5., hétfő

Szép volt, jó volt, de hazugság volt





A chaten talált szerelembe akár bele is lehet betegedni. Melindával is ez történt, de már gyógyulófélben van, ezért szeretne segíteni a hasonló helyzetben lévőkön.


Történetem kezdetén vezették be a netet hozzánk. Azelőtt is szerettem, de ekkor kezdődött el igazán a szenvedély az internet iránt. Épp egy másik barátságomnak lett vége, amikor megjelent László (nevezzük így, mert nem akarom valódi nevét leírni). Első pillanattól tetszett ez a 19 éves srác (én 17 vagyok). Éjszakákat töltöttünk beszélgetéssel és a legjobb barátok lettünk (legalábbis én azt hittem).

Szeptemberben jött az első törés a kapcsolatunkban. Laci elmondta, hogy barátnője van és a kapcsolatuk már 3 éve tart. Kiakadtam... de megbocsátottam neki, mert nagyon fontos volt számomra (és akkor már szerelmes is voltam belé, bár akkor még magamnak sem vallottam be).

A barátság folytatódott tovább és egyre jobban tudatosult bennem, hogy szeretem, de én harcoltam ellene (lehet hogy ez volt a vesztem... Egész életemben mindig azt akartam magamnak aki vagy ami nem lehetett semmiképp az enyém.)

Novemberben aztán találkoztunk először és én végleg elvesztem... Két hetet tipródtam, hogy vajon elmondjam-e neki vagy sem. Végül erőt gyűjtöttem és megtettem. Válasza kedves volt... de teljes elutasítás. Azonban barátságunk tovább folytatódott ott, ahol abbamaradt.

Karácsonykor elutazott a kedves, de akkor sem marad ki egy nap sem. Éjszakákon át beszélgettünk és én csak ürességet éreztem ha nem volt "velem". Ez volt a legrosszabb, leggyengébb időszakom. Teljesen magába szippantott ez a függőség, gyakorlatilag elvette az eszem, napi 16-18 órákat töltöttem online és nem is tudtam aludni. Elhitette velem, hogy tényleg szép vagyok és csak azért nem lehetünk egymáséi mert ott a barátnője.

De január közepén jött Hidegzuhany II... Beszámolt szerelméről, aki vidéken lakik. Jöttek a sírógörcsök, az antideprensszánsok és maradt ismét a barátság.

Közben találkoztunk párszor és jól éreztem vele magam és szakadatlanul tetszettem neki... Úgy éreztem, tudnia kell mit is érzek. (Közben viszakoztam, hogy "nem érzek iránta semmit, csak hittem az egészet ...blablabla") de nem éreztem semmi erőt erre, meg másra sem. Az összes barátomat elvesztettem addigra és csak egy dolog életetett a "randi" este 8-kor. Teljesen ki voltam borulva, egy idegroncs lettem.

Végjáték: 3 napig tartott a búcsú.

1.nap: Megmondtam neki, a hatás teljes döbbenet... Akkor már tisztult az agyam és kezdett visszatérni a tudatom. (Addig gyakorlatilag gondolkodás nélkül vegetáltam a neten kívül.) Nem akart elveszíteni. Túl fontos voltam neki - mondta. Minden rendben volt (vagyis így látszott).

2. nap: Veszekedés, és az első olyan mondata, amivel kezdett előjönni a valódi véleménye rólam: "Nem akarok mártír lenni melletted"

3.nap: Bevallotta sok "kiabálás" után hogy nem kellenék neki soha, csúnya vagyok és semmi esélyem, csak nem akart megbántani. Soha nem akar velem beszélni ne is próbálkozzak. Ettől egy szempillantás alatt felszállt a rózsaszín köd... és gyűlöltem azt akiért 1 órával azelőtt még meghaltam volna.

Mára az érzéseim a helyükre kerültek. Találtam új barátokat és a régiek is megbocsátottak nekem. A gyógyszerekről is kezdek leszokni, és elégedett vagyok végre. A neten pedig már "csak" 5-6 órát töltök naponta.

Egy szóval: KIGYÓGYULTAM!!!
Kigyógyultam???

Melinda

József Attila: Nem tud úgy szeretni



József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Sordíszek - Sorelválasztók


Sordíszek - Sorelválasztók gif.



















































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...