Emlékversek



"Sírok, ha sírsz,
ha ragyogsz, ragyogok
 néma barátod,
rabszolgád vagyok,
 alázatos és bizalmas barát,
 aki nem kér semmit,
csak néz és imád,
 és nem akar lenni csak általad,
 csak az árnyéka annak, ami vagy."



"Ne hidd, hogy azok mind szeretnek, 
 Akik mosolyogva körül hízelegnek. 
 A szó lehet hazug, a hízelgés érdek, 
 De a lélek tükre nem csal meg Téged. 
 S mivel a szem a lélek tükre,
 Benne csillog meg a szeretet fénye. 
 Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
 Öleld szívedre, mert az igaz Barát!" 



Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk
Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!


"Figyelj drága, kicsi lélek,
 elmondom neked mi az élet! 
Semmitől nagyra nőni, sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva, anyakézbe támaszkodva. 
Az ABC-s könyvet bújva, a tudós harsonáját fújva. 
Nagy kalandok után menni, hazug csókot megízlelni. 
Aztán feledni gyorsan, majd szeretni halálosan. 
De az ember mégsem boldog, gyötrik ezer gondok. 
Majd újból lassan járni óvakodva, 
de már botra támaszkodva. 
Csipkés szemfedeleket kapni, 
s egy szép őszi éjjel meghalni. 
NE sírj drága kicsi lélek, 
de hidd el nekem EZ AZ ÉLET" 


Az élet egy keringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!




Míg gyermek vagy, élsz gondtalan, 
Nem tudod mi vár reád. 
De eljő az idő, mikor az élet 
Neked is gondot ád. 
Játsszál, mulass, szórakozz, 
De azért tanulj, 
Hogyha jönnek a gondok 
Könnyebben boldogulj!  


Sose haragudj meg arra, ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés, lásd a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki sem rossz, lásd be jók az emberek.
Valakiért mindenki harcol, valakit mindenki szeret.


Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
 Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget, 
Csak a szív legyen sorsával elégedett. 


Mit kívánnék egyebet, csendes lépésedet kísérje szeretet,
 életed legyen örök nyár, kevés felhő, sok-sok napsugár.

 Minden ember lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
S csak kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek.

  Két szócskát írok neked : mindig és soha;
 Légy boldog mindig, de szomorú soha.


Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem,
 Hanem amit tűrni kell, mosolyogva, csendesen.

 Ha majd hosszú évek múltán, hajad fehér lesz kezed reszkető
Kis unokáid között ülve a legkisebb egy könyvet vesz elő.
"Nézd nagyanyó mit találtam!" S kezét nyújtja feléd ,
 Eszedbe jut a régi szép idő, ha felütöd a könyvnek fedelét.
Eszedbe jut akkor valaki, - kit tán takar a sír
- Kis unokáid félve mondják:
"Csendben legyünk! A nagyanyó sír"


Reggel óta tanakodtam, mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat, még verset sem találtam.
Mindent, amit mondhatnék, itt van egy szál virágban.


"Egy homokszemben lásd meg a világot
Egy vadvirágban fénylő eget.
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent."
(William Blake)


Mindent adhat az ég kétszer, márványt, kincset, palotát, 
csak egyet nem adhat kétszer, szerető édesanyát. 

 Az élet tengerén van egy kicsi sziget, 
boldogság a neve, s legyen az a tied. 

 Csendes kicsi kápolnában ereszkedjél térdre,
és kit a legjobban szeretsz imádkozzál érte.

  Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén!
Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...