2014. január 13., hétfő

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság



Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság


Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

Berzsenyi Dániel: A reggel



Berzsenyi Dániel: A reggel


Nézd, a napnak derülő sugára

Mint ébreszti a természetet,

Mint önt új bájt a virág fodrára

S mint zendíti a zöld ligetet.



Nézd, új öröm s újult életerő

Száll hegyekre, száll most völgyekre,

Csak az örök homályban heverő

Bagoly siet bús rejtekhelyre.



Nem mosolyog néki a szép reggel,

Sem az élet harmóniája:

Kedvesb néki a szomorú éjjel,

Mint az egek dicső pompája.



Így van minden! változhatlan renddel

Ki van szabva életünk pályája:

Egyik rokon a félistenekkel,

A másiknak por a hazája.



A rab lelkek örök setétségben

Bolyongnak a denevérekkel:

Nem nézhetnek a dicső napfénybe

Örök éjhez szokott szemekkel.



A nagy lélek önként az aetherben

Héjáztatja szabad szárnyait,

Nem tartja itt fogva porkötélben

Az égi tűz nemes lángjait.



Nem tébolyog gót épületeken

Az éjjeli vak madarakkal:

Feljebb evez a nagy Álpeseken

A nap felé úszó sasokkal.

Szép Ernő : Reggeli vers



Szép Ernő : Reggeli vers

Ó titkos és kegyetlen reggel...
Még visszafele húz az álmom,
Hogy egyszerre a nyoszolyámon
Fekszem bámész nyitott szemekkel.
Ezek a drága, fájó percek...
A folyosón ketten beszélnek,
Jaj, rám zuhant megint az élet,
Jaj, hogy aludnám még egy verset.
Nyújtózni a két gyönge karral...
Lenn egy zárt hintó sietett el
Szépséggel, kincscsel, asszonytesttel .
- Nyújtózom és a két ló nyargal.
A nap a zászlóját kitűzte...
A szívemből feljön a bánat,
Száll, száll, mint egy hangtalan háznak
Messze elnyúló kéményfüstje.

B. Radó Lili: Esti dal



B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég meguntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szem lehunyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Berzsenyi Dániel: Magányosság



Berzsenyi Dániel: Magányosság


Égi csendesség fedező homálya

Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!

S szívemet békés kebeledbe inti

Mágusi vessződ.



A világ lármás vigadó-helyéről,

Mint az elfáradt utazó, pihegve

Térek ernyődhöz, s fejemet lehajtom

Lágy mohaidra.



Itt vagyon bátor menedéklakása

A szabadságnak s nemes érzeménynek:

Itt nem aggathat rabigát reájok

A buta köznép.



Itt fakad laurus-koszorúja minden

Bölcsnek és minden magasabb daloknak.

Itt az ártatlan szerelem s vidámság

Zöld amarantja.



Légy, Magányosság! vezetőm s barátom.

Csendes ernyődhöz sietek nyugodni.

Itt nem lelem Plátót, Xenophont s Ilissus

Myrtusa berkét.



Téged óhajtalak, ha szemembe' reszket

Bánatos lelkem kiütő panasza:

Téged a legszebb fiatalka édes

Oldala mellett.

Berzsenyi Dániel: Az örömhez



Berzsenyi Dániel: Az örömhez

Édes Öröm! oh, tündérek
Mosolygó szűz leánya!
Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
Eltűnsz, lelkem bálványa!

Mint egy kacér leánykának
Nyitva int bájos kebled,
Szerelmem kivánságának
Lángjait úgy ingerled:

S midőn csókolni akarom
Ajakidat, elrejted.
Elvadulsz, s ölelő karom
Közül magad kifejted.

S csak messzünnen kinálkozol,
Ha gerjedelmim sejted:
De közel elkomorodol,
S szeretődet megejted.


Ady Endre : Szelíd , esti imádság



Ady Endre : Szelíd , esti imádság 


Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.



Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.



Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.



Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.



Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.



Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.



Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam:

"Adj csöndes éjt szüleimnek,
adj csön- des éjt mindeneknek.
Istenem, én járva-kelve,
fölvirradva és lefekve,
imádlak, mint édes Atyám.
Jó Atyám, vi- selj gondot rám, ámen."

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...