2014. január 13., hétfő

Berzsenyi Dániel: A reggel



Berzsenyi Dániel: A reggel


Nézd, a napnak derülő sugára

Mint ébreszti a természetet,

Mint önt új bájt a virág fodrára

S mint zendíti a zöld ligetet.



Nézd, új öröm s újult életerő

Száll hegyekre, száll most völgyekre,

Csak az örök homályban heverő

Bagoly siet bús rejtekhelyre.



Nem mosolyog néki a szép reggel,

Sem az élet harmóniája:

Kedvesb néki a szomorú éjjel,

Mint az egek dicső pompája.



Így van minden! változhatlan renddel

Ki van szabva életünk pályája:

Egyik rokon a félistenekkel,

A másiknak por a hazája.



A rab lelkek örök setétségben

Bolyongnak a denevérekkel:

Nem nézhetnek a dicső napfénybe

Örök éjhez szokott szemekkel.



A nagy lélek önként az aetherben

Héjáztatja szabad szárnyait,

Nem tartja itt fogva porkötélben

Az égi tűz nemes lángjait.



Nem tébolyog gót épületeken

Az éjjeli vak madarakkal:

Feljebb evez a nagy Álpeseken

A nap felé úszó sasokkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...