2012. február 27., hétfő

Madách Imre - Részletek


Madách Imre
Az ember tragédiája

Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hivém,
Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd
Kivűl a boldogságot körömön,
Nem hordanál mindent, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
Óh, nő, mi végtelen szerettelek.

Madách Imre
Az ember tragédiája

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.

Madách Imre

Oh, a nő jobb, mint a férfiak,
Kis világa a szív birodalma,
Melynek, mint istenség, édenét
S kárhozatját is csak ő alkotja.

Shakespeare: Az vagy nekem


Shakespeare, William


Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fál: az ido ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit toled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Petőfi Sándor : Fa leszek


Petőfi Sándor : Fa leszek

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy, én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha leányka, te vagy a pokol, hogy
Egyesüljünk én elkárhozom.

2012. február 18., szombat

Csanádi Imre: Naptár-képecskék



Tavasz

Kikeléskor, hó vonultán,
ősz vetése gyöngyen zöldül.
Jó kézben az eke-kormány:
sorra sor, barázda gördül.
Libák döcögnek friss rétre:
nyáj, ha hitvány, gömbölyödhet.
Kóvályog fönn gólyák népe...
Lány, elégnél ne játssz többet!


Nyár

Kasza csördül Péter-Pálra,
lát mindenki aratáshoz:
rendre dől a búza szára.
Friss cipót vár falu, város.
Kanyaríts legény, serényen!
forgasd, lány, fürgén a sarlót!
szoríts, öreg, a kötélen!
Illik hagyni tiszta tarlót.


Ősz

Csípősre fordult a hónap,
meleg kendő kell a lányra.
Hamis már a hunyorgó nap -
födjünk, másképp szőlő bánja!
Trágyát, nosza, teregessünk,
had bújjon belé a jó mag. -
Kínálkozik ház-ereszünk
kukorica-szárítónak.


Tél

Tetőt, kazlat virradóra,
hó bundáz most puszta tájat,
virágszirom-nyomát ója
kuncsorgó sok kismadárnak.
Gondos gazda disznót ríkat,
nagylány vasal menyegzőre. -
Nyáron aki gyűjtött, vigad.
Bor a butykosba, ne lőre!

Eduard Mörike: Ő az



Eduard Mörike: Ő az

Kék szalagját bontja már
a tavasz, fönt leng az égen,
édes illatok lehével
csíkozódik a határ.
Már a föld alól
az ibolya ébred.
Hallod, messze könnyű hárfa szól!
Tavasz, te vagy az!
Hallottalak téged!

/Ford.: Fodor András/

Thurzó Lajos: Rügyfakadás



Thurzó Lajos: Rügyfakadás

Száguldó, nagy harci éneket
illene harsogni most,
megfújni friss tüdővel érces hangú
tavasz-trombitákat.
De nálunk béke leng be rétet, harmatost,
s csak csendesen ölelni tudom a kis, fehér harangú,
lázban kifeslő kerti fákat...

Csak hallgatni lehet ilyenkor,
földdel összenőve,
mezők felett és hegyek alján,
s tartani a lelkem karján
a napnak, a szélnek:
márciust,
szerelmes, szép gyermekét az évnek.
Csak állni és hallgatni tud most
mélyen az ember,
felhők fehér gyapját simogatni,
dolgos izmoknak kenyeret köszönve könnyel,
mert leszámolt már minden bús közönnyel,
ki a fák pörsenéses hegyéből
új életünk hajnalát látja pirosan kibújni,
s a szíve táját a hűvös széllel
szeretné fújni,
mert oly forró az és repdeső,
csintalan is már,
mint égi azúrban elvesző,
illanó kismadár...

Kitárult íme, itt van minden:
a mi vetésünk, rügy, zsíros pórusok, táguló kövünk:
giliszták nyirkos vonalán humusz porhanyul,
s traktorok új énekétől zeng áldott rögünk.
Korbácsnak, robotnak, úrnak alkonyul,
s méz buggyan a fák vörhenyes kérge alul...
Orrom tágul: nem ül már sehol penész,
sok ízes és merész
illat párolog puhán
igaz március idusán...

Tavasz morajlik,
folyók kavargó árja zajlik.
Új, harmatos pázsit öle csábít,
híznak a zöldek.
Égre kunkorog kéményünk füstje,
loccsan és csilingel napsugár ezüstje:
tanyák lubickolnak benne és földek...

Holnap már gólyát intek meg kalappal,
s kiülök pirosan egy zengő, hintás ágra,
hogy ráköszöntsek a szívemmel meg a tavasszal
a feltáruló dolgos, új világra...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...