Tavasz
Kikeléskor, hó vonultán,
ősz vetése gyöngyen zöldül.
Jó kézben az eke-kormány:
sorra sor, barázda gördül.
Libák döcögnek friss rétre:
nyáj, ha hitvány, gömbölyödhet.
Kóvályog fönn gólyák népe...
Lány, elégnél ne játssz többet!
Nyár
Kasza csördül Péter-Pálra,
lát mindenki aratáshoz:
rendre dől a búza szára.
Friss cipót vár falu, város.
Kanyaríts legény, serényen!
forgasd, lány, fürgén a sarlót!
szoríts, öreg, a kötélen!
Illik hagyni tiszta tarlót.
Ősz
Csípősre fordult a hónap,
meleg kendő kell a lányra.
Hamis már a hunyorgó nap -
födjünk, másképp szőlő bánja!
Trágyát, nosza, teregessünk,
had bújjon belé a jó mag. -
Kínálkozik ház-ereszünk
kukorica-szárítónak.
Tél
Tetőt, kazlat virradóra,
hó bundáz most puszta tájat,
virágszirom-nyomát ója
kuncsorgó sok kismadárnak.
Gondos gazda disznót ríkat,
nagylány vasal menyegzőre. -
Nyáron aki gyűjtött, vigad.
Bor a butykosba, ne lőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése