Igaz történet

Honzie L. Rodgers : Tex szeme

A kis korcs kutyát valamikor éjjel tehették a kapunk elé.
A kölyökkutyus úgy 5 hetes lehetett.
- A válaszom határozott nem. Szólt a férjem - Nem kell több kutya, de ha mégis akkor csak fajtiszta lehet.
-Nem kergethetjük el csak úgy. Alkudoztam. - Megetetem, megmosdatom és keresünk neki gazdit.
A kölyök eközben kettőnk között állt, s mintha érezte volna, hogy épp a sorsa forog kockán, hol egyikünkre, hol másikunkra nézet, tétován.
Férjem figyelte, hogy bár fénytelen szőrzete alatt kiütköznek a bordái, a szeme csillog és fürgén jár ide -oda.
Végül megvonta vállát.
-Hát, ha neked van erre időd, akkor csináld....ja, és várjunk pár napot, mielőtt betennéd Tex mellé. Nem akarom, hogy elkapjon tőle valamit. Amúgy is van elég baja.
Tex, a hat éves terelőkutya kölyökkora óta élt velünk, és szokatlanul kedves állat volt.
Annak ellenére, hogy a kutyaházát már megosztotta egy sárga színű macskával, Tex boldogan húzódott odébb, hogy helyet adjon az új jövevénynek, aki a Heinz nevet kapta.
Heinz érkezése előtt nem sokkal vettük észre, hogy Texnek rohamosan romlani kezd a látása.
Az állatorvos szerint szürke hályog támadta meg, amit csak műtéti úton lehet gyógyítani.
Amikor azonban felkerestünk egy szakorvost, az megállapította, hogy csak részben oka a látásromlásnak a szürke hályog.
Elmagyarázta, hogy a folyamatot semmilyen sebészeti beavatkozással nem lehet feltartóztatni.
Az elkövetkezendő hónapokban Tex a szemünk előtt tanult meg együtt élni a vakságga.
Míg mi Tex bajaival voltulk elfoglalva , Heinz szépen fejlődött.
Tisztán látszott, hogy a kis német juhász keverék nagy testű kutya lesz- túlságosan is nagy ahoz, hogy egy házban lakjon Texszel és a cicával.
Egy csendes hétvégén a férjem új házat épített a régi mellé.
Ekkor jöttünk rá, hogy amit eddig egy kölyökkutya pajkosságának véltünk- Heinz ugyanis játék közben állandóan ide- oda lökdöste, vonszolta Texet, - valójában nagyon céltudatos tevékenység volt.
Heinz tanitás és idomitás nélkül Tex vakvezető kutyája lett.
Esténként mikor aludni készülődtek, Heinz óvatosan Texet óvatosan bevezette a házba, reggel pedig türelmesen kivezette.
Amikor Tex a kapuhoz közeledett, Heinz a vállával lökdöste nehogy nekimenjen az oszlopnak.
Azt viszont sokáig nem értettük , hogy képes a két kutya teljes sebességgel egymás mellett szaladgálni a réten. Aztán egy napon meghallottam, hogy futás közben Heinz "beszél": halk mordulásokkal tartja magamellett Texet.
Azóta is csak ámulok. A fiatal kutya mindenféle idomítás nélkül kidolgozta módszerét, mellyel segítheti, irányíthatja, védelmezheti vak társát.
Heinz nem csak a szemét osztotta meg Texel, hanem a szívét is.