Francoise Villon: Ballada a kalózok szeretőjéről

Francoise Villon:

Ballada a kalózok szeretőjéről

Jennynek hívták, szőke volt és éhes, 

s a szállodában üveget mosott,

hol elhamarkodott szeretkezések

szagát árasztották a bútorok.

S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,

s csiklandott ringyók részeg sikolyával:

ő a hajóra gondolt

nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,

vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:

megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap

markába titkon egy dénárt nyomott.

Ilyenkor mindig némán megköszönte

alázatosan vézna mosolyával,

és a hajóra gondolt

nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

És éjjel, ha kiment a folyosóra,

egy-egy éhes hím gyakran rálesett,

ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra

teperte le: s ő mindent engedett.

S mikor a férfi vállait harapta,

s mellét kereste borgőzös szájával:

ő a hajóra gondolt

nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S egy délben zaj támadt a tengerparton,

s találgatták mindnyájan az okát,

de ő felkacagott az utcasarkon,

és még otthon is nevetett tovább.

S hogy mosogatni hívták a konyhába,

a tányérokat eltolta karjával -

és a hajóra gondolt

nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S mikor félreverték a vészharangot,

s a kikötőben üvöltött a nép,

ő lassan elfütyült egy hosszú tangót

és hófehérre mosta a kezét,

s új ruhájában a párkányra hágott,

s a tengert nézte gonosz mosolyával,

hol a város előtt egy hajó állott,

nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.

S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte

rőt bombákkal akkor a várfalat,

és nem maradt, mikor leszállt az este,

kastély a várban s ház a vár alatt,

ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,

s a bronzoszlop a helytartó szobrával,

és nem maradt, csupán egy piszkos szálló

nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.

De ő még mindig az ablaknál állott,

s az éjszakába egy dalt énekelt,

és reggel a matróznép partraszállott,

és minden embert sorra láncra vert.

És akkor a hajósok vezetője

így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,

kit öljünk meg kívánságod szerint?"

S ő azt felelte: "Mind!"

S a tengerparton aznap alkonyatra

minden fán ötven ember lebegett,

és szemüket a héják csőre marta,

mint lógombócot éhes verebek.

S a hajó, míg a hullák rút farával

halotti táncot járt az est szele,

nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával

eltűnt vele.

( Faludy Gy. fordítása )