Költőm, a Volt és Lesz közt te az Ur
Minden jegyeit megtapinthatod,
S a tiszta légben dallá ringatod
Robogó bolygók szétcsapó s vadul
Döngő dühét. Fülünkre zene hull,
S e dallam balzsamával nyugtatod
Az embert, akit mélyre buktatott
A sorsa. Téged Isten orvosul
Küldött, és szolgádnak születtem én.
Mi legyek, Édes? Boldog és bolond
Remény, mely fölbúg? Méla tünemény,
Emlék, amely zenéden átborong?
Árnyék, hogy pálmákról zengj hűvösén?
Sír, - benne némán elpihenni? Mondd!
(Ford.: Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése