Nem illek hozzád, Fejedelmi Szív!
Más a te sorsod, más az én utam.
Ha szárnyuk egymás mellett átsuhan,
Ámuló szemmel néznek össze hív
Angyalaink. Királynők kegye hív
Vendégül téged, gondold meg, uram,
Mesterhez illő fény vár magasan,
S ízzóbb szemek, mint az én primitív,
Könny-fényü pillám. Hagyj el, ne keresd
E fáradt, kóbor, koldus énekest,
Akit az éj s egy ciprus árnya fed be, -
Ragyogj a lámpák lángkörébe fenn -
Fölkent homlokod s harmatos fejem
Már csak a halál kapálhatja egybe.
(Ford.: Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése