Áprily Lajos: Nagy tél után
Mikor a hegynek kékül már az orma
s a fát a fagy már nem roppantja meg,
nagy tél után, foszolva, szerteszórva,
sok elhullt szarvast rejt a rengeteg.
S találkozik sok élő társ a társsal,
testükben érzik még a vad telet,
s egymásra néznek szent csodálkozással
az elzuhant agancsu társ felett.
Pedig még vész lapul a sűrüségben,
üvöltő hang szól messze: ordasok,
és éhes orvvadász figyel sötéten -
Egymásra nézünk, mint a szarvasok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése