William Shakespeare: Ha százszorszép és szarkaláb
Dal a Lóvátett lovagokból
Kakukk: Ha százszorszép és szarkaláb
meg kék ibolya, sárga som
meg hamvas-pelyhes barkaág
virít a völgyi tájakon:
kakukk ül akkor fönn a fán,
s a házas-embert gyötri ám:
Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem! -
hideg fut át a férjeken.
Ha zab-szár sípot fúj a pór
és víg pacsirta-szóra kél,
ha csóka párzik, gerle szól,
s a lányok inge hófehér:
kakukk ül akkor fönn a fán,
s a házas-embert györti ám:
Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem -
hideg fut át a férjeken.
Bagoly: Ha már virít a jégvirág,
s markába Dick nagyot lehel,
ha Tom behordja mind a fát,
s a sajtárban fagyott a tej,
s az út jeges, s a vére se forr -
éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
míg szurtos Janka sört nyakal!
Ha szerte-széjjel szél fütyül,
s a tisztelendő úr kehes,
ha hómezőkön varjú ül,
és Marcsa orra vérveres,
s a tűzön forr az almabor -
éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
míg szurtos Janka sört nyakal!
/Ford.: Mészöly Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése