Milyen csodálatos az élet! és az benne a legszebb, hogy amikor kissé elszomorodsz valamitől (mert persze ilyen is van) akkor Ő (a jó Isten), valamilyen formában összehoz egy Tündérrel, aki gyorsan elfeledteti bánatod, vigaszt nyújt, és ha elégedetlen vagy magaddal, ő megvilágítja értékeid.
Elmesélek egy történetet, amiből kiderül, milyen értékes egy nő, legyen akár 50 (de lehetne 60,70,80) éves is! Íme:
“Elmesélek egy történetet, ez akkor történt meg velem, mikor még anyakönyvvezetőként dolgoztam! Bejött hozzám egy 60 körüli férfi, bejelenteni, hogy szeretné feleségül venni a párját, de csak szerény esküvőt szeretnének, hiszen már évek óta együtt élnek, de szeretné, ha az asszonya a felesége lehetne. Velem még nem fordult elő, hogy nem fiatalokat adok össze, máris dolgozott az agyam, hogy ugyan milyen beszédet fogok írni, nem lesz könnyű, hiszen a fiatalok előtt ott az élet, gondoltam balga módon, ők meg hát….igen ám, de a menyasszony nem volt vele! Kértem, együtt jöjjenek vissza, mert sajnos a formalitásokat, a papírmunkát úgy tudom elvégezni, hogy mindketten eljönnek!
Nem szólt a férfi semmit, elköszönt, és azt mondta, délután visszajönnek!
Eljött a délután, és az, amit azóta sem felejtek el….a férfi bekopogott, és mosolyogva mondta, hogy eljöttek, de megkérhetne-e, hogy vigyem ki a papírokat az udvarra, mert a párja sajnos nem tud bejönni ( négy lépcsön és egy szűk ajtón lehet feljutni az irodába )! Fúúúú, gondoltam ez nem lesz egyszerű, a bürokrácia sok papírt fogyaszt, felajánlottam, hogy segítek behozni az asszonykát, azzal már perdültem is ki az udvarra. Az udvaron pedig ott ült az asszony tolószékben, mosolyogva, és egy takaróval letakarva…. egyik lábát sem láttam, már egyik sem volt, csak a takaró…életem legnehezebb megszólalása volt, már nem tudtam mit is mondtam. Kiköltöztem az udvarra, kivittem az anyakönyvet alátétnek, a papírokat, a tollat, és ültünk az udvaron, a férfi a padon, a nő pedig mellette a tolószékben!Akkor már beszélgettünk, én végeztem a munkám, közben meg figyeltem őket! Mindig nevettek, a férfi alig mulasztotta el, hogy ne fogta volna meg a nő kezét, vagy ne igazította volna meg a takaróját!
Mikor visszamentem az irodába, teljesen magamba roskadtam, milyen beszédet mondok én, és hogyan beszélek az előttük álló útról, hogyan oldom meg az anyakönyv aláírását, hogyan oldom meg, hogy mégis valahogy bejusson a házasságkötő terembe, no és a hivatalos rész, amikor felállva kell kimondani az igent…. aztán eszembe jutott a szeretet, az a szeretet, amit rajtuk láttam, a gondoskodás, a kitartás, az erő,az összetartozás, a társ támogatása…. ebből megszületett a beszéd, csak még azt nem tudtam, hogy hogyan fogom elmondani bőgés nélkül, mert egy anyakönyvvezető nem bőgheti végig a szertartást! A tolószéknek csináltattam a hivatal fiúival egy olyan rámpát, amin fel lehet tolni a lépcsőn, az évek óta ki nem nyitott ajtót megszereltettem, hogy beférjen… nagyon izgultam, pedig tényleg csak kicsi esküvő volt, nem 400 ember hallgatta mit mondok, csak négyen voltak, Ők ketten és a tanúk.
Mikor megérkeztek köszöntöttem őket, és a férfi a fülembe súgta: ugye milyen szép a párom? Valóban szép volt, igazi menyasszony, a ruhája, a haja, az arca, látszott mennyit készült erre a napra… a ruhája a tolószékben ülve is leért a földig…. És ekkor megnyugodtam, nem kell izgulnom, ami igazán fontos az nem az, amit én majd mondok ott bent a teremben, hanem az, amit a férfi nekem mondott, szépnek látta a párját!…. szerintem ennyit ér egy nő, az a nő a mindent jelentette a párjának. A nő akkor ötven éves múlt, pár hónappal…
A férfi boldogan tolta be a széket a terembe, és én még sosem hallottam olyan boldogan kimondott boldogító igent!
Egy másik megható , tanulságos történet :
A postások és az öreg
A levelet bedobta a legközelebbi postaládába. Amikor a postás kiszedte és osztályozni kezdte a leveleket, meghökkent, majd mint kézbesíthetetlen levelet felbontotta, hogy a levél írójának címét esetleg megtudhassa. Meghatódott a jó öreg egyszerűségén és naivságán. Elhatározta, hogy segítségére lesz az öregnek. Elmondta az esetet postás társainak, kik elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek. A derék és jólelkű postások csakhamar összegyűjtöttek 2000,- Ft-ot. Ezt aztán postautalványon az öreg címére továbbították. Az öreg nagyon boldog volt, új levelet írt, amiben kifejezte háláját, köszönetét és a postások szívét is boldogság töltötte el.
Segíteni éppen olyan jó, mint segítséget kapni.
ÖREGKOR
Valaki ezt mondta: “Senki sem öregszik meg. Akkor leszünk öregek, amikor megállunk a növekedésben.”
Kedves Lányom / Fiam!
Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni!
Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türekmes.Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak!
Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyan azt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyan azt a mesét, amíg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosakodásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal... Megtanítottalak, sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra, vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkozási időt, hogy eszembe jusson... és ha mégsem sikerül megtennem, ne légy ideges. És ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám!
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújsd a kezed, ahogy azt én tettem, mikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni... ne légy dühös, egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére mindíg a legjobbat akartam neked, és, hogy az utat
szerettem volna előkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én is tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom, segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetek majd egy mosollyal, és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindíg szerettelek.
Szeretlek benneteket gyermekeim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése