Hideg, rideg a nagy váróterem,
meg az a lusta lámpa égne jobban!
A vonat messze vágtat még a hóban,
szorong és vár, vár a sok idegen.
A végzet őket percig összehozta,
nyugatra tart ez, az keletre tér,
vár mindegyikre egy táj, egy fedél.
Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.
Egyik sarokban feketében áll
Egyik sarokban feketében áll
egy bús anyóka - ugyan mire vár?
A könnye barázdáin leszivárog
s míg lassan betakarja a homály,
az ablakon - tán könnyei nyomán?
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése