Szép jégvirágok ott teremnek
Szűk nedves kunyhók ablakán;
Ne lássa a kíváncsi szem meg
Bent a nyomort, azért talán?
Az ablaknál, hideg szobában,
Halvány beteg fiúcska állt, -
A tél e zord ajándokában
Egyetlen örömet talált.
„Anyám! a jégvirág miből lesz?”
Kérdezte a halvány gyerek, -
„Oh! nézd csak ilyen gyönyörű ez!
Mily csillogó szép levelek!”
Az anyja ott állt fia mellett,
Nem szólt, csak sóhajtott nagyot,
Ajkáról a ködös lehelet
Az ablakon jéggé fagyott.
A jégvirágok így teremnek
Szűk nedves kunyhók ablakán:
Azt nézni sok kíváncsi szemnek
Belülről hej jobb volna tán!
" Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."
(Márai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése