Heinrich Heine: A lótuszvirág menekülne
A lótuszvirág menekülne
a nap pompája elől,
feje várakozva lecsuklik,
álmodva az éj fele dől.
A hold az udvarlója,
fényével keltegeti:
s ő ájtatos virágarcát
bízón kitakarja neki.
Virul, izzik és virágít,
s némán a magasba mered:
szerelemtől, gyötrő vágytól
sír, illatozik, remeg.
/Ford: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése