Heinrich Heine: Egy elmaradt könyűtől...
Egy elmaradt könnyűtől
Nem bírok nézni sem.
Rég tovatűnt napokból
Tapad még szememen.
Sok ragyogó testvére
Szétfolyt, megsemmisült.
A bánattal s örömmel
Viharba, éjbe tűnt.
S szétfolytak, mint a pára,
Ama kék csillagok,
Melyek rám mosolyogtak
Örömet, bánatot.
Mint pára és lehelet
Szétfolyt szerelmem is.
Te régi, elmaradt könny,
Szétfolyhatsz már te is!
/Ford.: Reviczky Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése