Szergej Jeszenyin: Holdfénycsipke leng fehéren
Holdfénycsipke leng fehéren,
völgyben árnyék suhan, néma.
Mécs fényében, a szentképen
mosolyog fenn Magdaléna.
Egy szilaj lény arca fényét,
mosolyát megirigyelte.
Hályogszemű, sötét ég,
a hold mintha dideregne.
Száll süvítve orkán-trojka,
csípős verejtékben ázik,
fél az erdei manócska,
ríva szél hátára mászik.
Halál fen pengét az éjben,
most már sír fenn Magdaléna.
Ki a völgyben jár, a szélben,
gondoljon imámra néha.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése