2011. május 21., szombat

Robert Browning : Az Elveszett Kedves


Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
Már a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes,
- S lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - ó,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám

Egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szivem hadd őrzi görcsösen, -
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
Lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább...

fordítta Tóth Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...