Nyugati szél száll - az őszi nap kurta.
Eső csepereg - krizantém didereg.
Sötét folyam az ég, vén fákra szállnak a szakadt fellegek.
Milyen közeliek a hold, s a csillagok.
Szépséges szép szerelmünk egy napon elveszett.
Egymásnak vetett vállal váltottunk néhány szót -
lásd, nem feledtem kicsiny kertedet:
ferde holdsugár csillogott a tarka hídkorlát felett.
Zokog minden madár, lehull minden virág,
hírül kinek vigyem, hogy itt a kikelet?
Pár percre, tiszta éjszakákon elhoz hozzám szerelmi álmom,
kék örömházad ugyan hol lehet?
Drágamívű tükör őrzi szépségedet,
bíbor papírra írt levelem ne feledd!
Ködfátylat öltenek a tavaszi hegyek,
ablaknak háttal, bús párnán, társtalan éjben szenvedek.
/Ford.: Szerdahelyi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése