Csanádi Imre: Hónap-soroló
Új év, új év,
új esztendő!
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő!
Jégen járó január,
fagyot fújó február,
rügymozdító március,
április, füttyös, fiús,
május, május, virágdús,
kalászkonyító június,
kaszasuhintó július,
aranyat izzó augusztus,
szőlőszagú szeptember,
levélhullató október,
ködnevelő november,
deres, darás december.
Csanádi Imre: Karácsony angyalai
December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.
Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,
és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.
Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,
röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.
Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.
Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-
egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.
Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.
Csanádi Imre: Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése