Téli képek

Mentovics Éva: Hóruha

Hóruhába öltöztek már
kertek, és a házak,
hótakaró fedi be a
színe vesztett tájat.

Hósapka a kéményeken,
az utcákon hókabát…
jótékonyan eltakarja
a didergő út porát.


 

Tóthárpád Ferenc: Tájkép

Amíg a lomha est leszáll,
fehér parókát húz a hegy,
a szél felkapja illatát,
a téli táj is szendereg.

Elnyugszik már a város is
levetve dörmögő zaját,
és elpihennek álmosan
a falvak és a kis tanyák.

Téli képek

Téli képek 

Mentovics Éva: Téli dal

Nádas szélén

didereg a buborék,

nézd, a part már

csupa dér, és csupa jég!

Cserszömörce ágán

reszket a kis cinege,

nem ragyog a napfény,

fagy tombol egy ideje.

Cakkos felhők fodrán

pilinkél a hó.

Hol akad most étel

- cinkének való?

Ha majd kóbor szélvész

borzolja a tollakat,

merrefelé szállnak,

hol vár rájuk jó falat?

Hívogat a bodza,

berkenye és csipkeág,

ott a kék kökény is,

a somgally is étket ád,

de a kicsi házak

- apró madárpaloták -

tálcája is ott vár,

kínál kölest, szotyolát.

Ha a vaskos dunna

árkot, berket betakar,

s nem bújik elő még

a hernyó sem egyhamar,

és a fagyos szélvész

erdőn, réten vágtat,

ne maradjon éhen

a fázós madárhad.

(2011. november 9.)

 

Téli képek

Téli képek

Mentovics Éva: Paplan a vetésen

Kesereg nagyapó:
– Gyerekek, nagy a hó!
A kiskert véginél
szinte már égig ér.
Mondjátok, ki látott
ily cudar világot?

Mosolyog nagyanyó:
– Ez a hűs takaró
átölel, betakar,
nem fut el egyhamar.
Szikrázón, fehéren
paplan a vetésen.

(2010. január 10.)

 

Téli képek

Téli képek

Mentovics Éva: Sejtelmes fény ragyog

Sejtelmes fény ragyog,
szikrázó jégcsapok
csüngnek a házakon
reggelente.

Hallgasd a szél dalát!
Hócsipke, dérkabát…
ez való télen
a fenyvesekre.

Száz kémény füstölög,
tölgyesek, bükkösök
álmodnak hó alatt
szenderegve.

Nézd a domb oldalát!
Hósipka, hókabát,
hópaplan simul
a végtelenre.

Ág rezdül reszketőn,
hó hull a hegytetőn,
hócsipkét ringat már
minden faág.

Hófelhős ég alatt
hóbortos szél szalad,
halk nótát dúdol;
az ünnep dalát.

(2013. január 05.)
 

Tavaszi - nyári képek

Tavaszi - nyári képek

József Attila : Tavasz van, gyönyörű! 

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

1924 tavasza

Remy Bellau: Április

Remy Bellau: Április


Április, te évek éke,
fák reménye,
bolyhos bimbók szoptatója:
fényed jár a fák fölött,
ág között -
s búvó zsengéinket ójja.

Április, ha jössz, a rét
sok színét,
új virágát szórod, sárga,
piros, kék s kékeslila
bomlik a
feltündöklő szép világra.

Április, Zefíreid
lesnek itt,
fák alatt vidám szövetség:
hűvös hálót bontanak
hallgatag,
hogy a szép Flórát elejtsék.

Április, szelíd kezed
hinteget
szerteszét, bokorra, fára,
könnyű szirmot, harmatot,
s illatod
leng fölöttünk, mint a pára.

Április, te kedvesem
kedvesen
bomlószőke varkocsán is
ott lebegsz, nevetve rám,
s telt nyakán
úgy ragyogsz, akár a kláris.

Április, te Cypria
illata,
teste édes szusszanása:
rétjeid fölött remeg
istenek
jószagának földi mása.

Jössz, te hívó, jó idő,
s visszajő
mind, ki messze járt a télen,
s visszatér a lenge, szép
fecskenép, -
villan és fecseg ledéren.

A patakok partjain
kankalin
forgolódik s a vadrózsák,
liliomok táncosan,
rangosan, -
új ruháikat kibontják.

Ifjú lomb közt, fenn a fán
csalogány
ring az ágon és egyszerre
rápereg a szerelem
s hirtelen
dalra dobban borzas melle.

Visszatérsz s kényeskedőn, -
téli tőn,
rajtunk vágy fakad s a fáradt
tűz erünkben lángra kap,
szétszalad -
és szerelmünk újra árad.

Láthatod, hogy száll a méh
százfelé,
a virágról rabló kedve
új virágra lopja át
hímporát,
combocskáin rejtegetve.

Május fú majd el, te friss
Április,
csordul méz és sűrű gyanta,
érik mind a sok gyümölcs,
s önti bölcs
kellemét szétfútt hajadba.

S mégis téged zengelek
gyermeteg.
Gytheréa legszebb éke,
fák között és bokrokon
átoson
pillantásod égi fénye.

/Ford.: Radnóti Miklós/

Fésűs Éva: Áprilisi tréfa

Fésűs Éva: Áprilisi tréfa 

Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.

Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.

Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!

Radnóti Miklós: Április

Radnóti Miklós: Április 

Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.