Nyár a mezőn

Nagy Bandó András: Ladiktúra

Minden percére emlékezem,
ez volt kiskorom legszebb nyara,
fényképeim, ha előveszem,
azt mondom, bár ma is tartana.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Hol hangtalanul, hol suttogva,
ismerkedve a vízi világgal,
hol gyorsan, hol lassúra fogva
szeltük a vizet nagyapámmal.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk búbos bankát, kócsagot,
sirályt, vadludat, hattyút, szárcsát,
gólya állt, ahol tócsa volt,
s hallgattuk a nád susogását.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Láttunk rákot, s megannyi kérészt,
a Tisza csak nekünk virágzott,
sorolgattam ezernyi kérdést,
ennyi mindent ugyan ki látott?
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

Pecáztunk pontyra és keszegre,
fogdostunk kárászt, naphalat,
s ha szúnyogokkal jött az este,
bográcsunk lógott egy fűz alatt.
Végig a Tiszán ladikkal mentünk,
reggeltől estelig párban eveztünk.

(A Gyöngykaláris c. kötetből)

  Nagy Bandó András: Nyár van

Már a világban
jó szagu nyár van,
illatot ád ma a tarka mező,
jó nagyokat jártam
künn a határban,
domb tetején van a csordatető.
Itt a határban
(így van a nyárban)
elhever délben a szürke gulya,
fák alatt álltam,
hűs, üde árnyban,
dalra fakadt ma a víg furulya.

(Forrás: Nagy Bandó András Szappanbuborékok)