Josef Weinheber: Kalendárium

Josef Weinheber: Kalendárium


Január, csupa hó, csupa hó az est.
A sötét szoba hallgat,
a gyermek félni kezd.

Mi suttog a nád közt? Február.
A vattahajú bácsi
folyton templomba jár.

Bánatos esők, március.
Mit ér az új virág , ha
a szív mégis borús?

Szél-lenge nyírfák, április.
Mosolyog a fiúcska,
még ha pityereg is.

Május, rigófütty, orgona nyit.
"Örökké!" - gyúl az alkony
és két árny esküszik.

Erdős június, fullatag.
A csillagos éjszaka nagy célt
mutat a férfinak.

Júliusban kalász, pipacs.
Titok mozdul az asszony
nehéz szíve alatt.

Mennykő a tág augusztuson át.
Korlátaira eszmél
a bölcs és nézi magát.

Szeptemberi ég, fecskék rajai.
Hazavágyik a vándor: a Föld már
nem elég nagy neki.

Októberi szél, elvérzik a kert.
Szállna végre magába,
aki csak ünnepelt!

November. Holló károg elő.
Siet magánya elől a
ködben a figyelő.

December. Az ég langy pelyhe szakad.
Béke mindennek a földön
és emberi jóakarat.

/Ford.: Szabó Lőrinc/