Konczek József: Szeptember
Sárga a kukorica, csörren a levele,
hamvas a szilva, édes már.
Surrog a szőlők közt a seregélyek serege,
fácán röppen, mélyen száll.
Hajlik a napraforgó, súlyos az arca,
morzsolja magvait a naptányér,
csordul a tök aranya, kerék megy át rajta,
onnan száll az égre ez a sárgás fény?
Utcasorokká rakták a répát,
letörik a kukoricát, behordják a krumplit,
tiporják a szőlőfürtöt, dalolva, mezítláb,
míg a leve, édes leve hordókba kezd folyni.
Bottal verik a diót, kihasad a burka,
amott géppel préselik már a sok szőlőfürtöt,
s még a darázs se marad a pincefali lyukban,
puttony körül bóklál, részegen dünnyög.
Jaj de szép az őszi ünnep, száz színe ha harsan,
begyűjtik a dolgos időt gazdag alkonyok,
csöves kukorica szeme pattog a lángokban,
dudorászva forgatják a gyerekpásztorok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése