Kányádi Sándor: Őszi biztató - Őszi elégia

Kányádi Sándor: Őszi biztató 

Utolsókat kondul

a hegyen a kolomp:

itt nekünk már semmi,

de semmi keresnivalónk.

Borzong a boróka,

a fenyves fölzokog

csordákba verődve

futnak őzek és szarvasok.

Szajzik a patak is:

hártyavékony jeget

csipkéznek szélire

a deres, fagyos reggelek.

De a kikericsek,

a bátor őszikék

arra bátorítnak:

ne félj, nincs minden veszve még.

Tavasz jöttével, ha

megzendül a kolomp,

lesz megint idefönn,

lesz nekünk keresnivalónk.

Kányádi Sándor : Őszi elégia

Székely Jánosnak

Fölszáradt-e vajon a harmat

az erdő alján, vagy dérré változott?

Kijár-e még az a magányos

őzsuta alkonyatkor a tisztásra,

hol delelni szokott a telehold?

Szokásban van-e még a lombok

jámbor tereferéje, vagy vacogó

félelem, sorvasztó civakodás,

ágrólszakadt levelek siráma lett

a hajdani harmóniából?

Elfogyott a hold. Riadtan fut az őz,

gyapjasul magánya.

Szűkre húzott szemű éjszaka néz

ridegen a meddő mogyorókra s a

kikericsek mérgező csillagaira.

1963

( a képek Jambor Lajos festményei)

Juhász Gyula : Október

A fény arannyal öntözi még

A szőke akác levelét,

De ez a fény, megérzem én,

Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt

Tarka tehenek hada halad,

Vígan elbődül, hisz haza tart,

De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,

Virágok, dúsan vérző szívek,

Rajtuk az este harmata ring,

De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot

Lelkemben vígan elringatok,

Megszépül lassan, ami rég volt,

De ez már októberi égbolt!

Nemes Nagy Ágnes : Október

Most már félévig este lesz.

Köd száll, a lámpa imbolyog.

Járnak az utcán karcsú, roppant,

négy-emeletnyi angyalok.

S mint egy folyó a mozivászon

lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik

az útjavítás. Lenn a mélyben,

iszamos, hüllő-hátu cső,

pára gyöngyösödik a kérgen,

s a városon, mint vér a gézen,

általszívódik a nyirok.

Vékony tűz nyüszít, sustorog,

mellette kucsmás, birka-bundás,

mint a makk-ász, guggol a munkás,

fölötte hengerhasu gépek,

rájuk irva: „Consolidated…”

S egy fa. Akár a régi csap,

csöpörésznek a targalyak,

szalad, olajjal töltekezvén

a gép gömbölyű béka-testén,

majd a bundára ér a csepp,

s fölsír a tűz: megérkezett.

Neonfény lobban és lehull.

A vizes kőre rácsorog.

Valaki, messze, úgy vonul,

hogy a köd kilométer-odva

énekét tompán sokszorozza –

hallani, amint tántorog.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős,

szél lábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat

s harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Idézetek az ősz - ről

Az ember nem ősz hajával ír, hanem az eszével, amely pedig az esztendőkkel érettebbé szokott válni.

Miguel de Cervantes

A nagy szavak nem érnek semmit,

Elszállnak, mint az őszi szél

De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,

Elkíséri az embert, amíg él.

József Attila

Most tél az emlékezetem,

most ősz, most nyári ragyogás -

Minden tavasz így lesz nekem

mostantól éjbe fordulás.

Michael Williams

Az őszi rózsa olyan szép volt

Akkor; most is emlékezem,

Hogy féltünk a korai dértől,

Ha nézegettük kettesen.

Az őszi rózsa s mi szerelmünk

Milyen hamar elhervadott...

- Milyen az ősz maguknál, édes?

A nap még most is úgy ragyog?

Ady Endre

Nem jó kép itt az "őszi napsugár",

Mit mi érzünk, nem késő szerelem.

A szerelem nem szánalomra vár

S te szánalomból érzel csak velem.

Ady Endre

Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,

Feledni akartam, altatni szivem,

Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?

De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...

Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod

Az emlékezésnek régi lángjait,

Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,

Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...

Ady Endre

Itt hűvös ősz van. Lehullott már

Az első, hideg őszi dér,

Lemondani tanít a hulló,

Búcsúzó, sárgult falevél...

Az én szívem is rideg, fásult,

Csak néha sóvárg és beteg...

- Milyen az ősz maguknál, édes?

Óh írja meg! Óh írja meg!...

Ady Endre

Kinek most sincs még háza, sose lesz,

s ki most maga van, már marad magára,

éjszaka olvas, folyton levelez,

s a ligetben bolyg, valakit keres,

mikor a lombok őszi tánca járja.

Rainer Maria Rilke

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

Albert Camus

Ma búcsúszóban érkezett az ősz.

Ma búcsúszóval messze ment a párom...

És a szívem ma üres lett nagyon:

deresre sápadt minden, minden álom.

Wass Albert

A föld megőszült;

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

Vörösmarty Mihály

Hív voltam én hozzád mindig,

Elejétől utójáig,

Nem volt szivemben ősz, tavasz,

Érted, mint a nyár, égett az.

Petőfi Sándor

Gyermek-szívvel elfelejtem,

Hogy csalóka, ámító az őszi fény

S hogy engem megcsalt eddig

Minden álom, minden tündöklő remény.

Ady Endre

Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, orom, erdő veled integet,

falu és város, nappal és éjszaka

folyton idéz, őszi hegy s tél hava,

vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg

az első vágy s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Szabó Lőrinc

Hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!

Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

Lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély

Dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord

Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!

Percy Bysshe Shelley

Megrázzák ősz szakállukat az évek,

s távoznak; épp csak megpihentek itt,

mint vándor aggastyánok, kik motyójuk

izmos vállaikon tovább viszik.

Alakjuk lassan tűnik el a ködben,

s míg ormótlan csizmájuk lépeget,

észre se vesszük, hogy batyuba kötve

viszik magukkal az emlékeket.

Kálnoky László

Hideg verejték veri testem,

Remegően, félve, halóan,

Az őszi fűszálnál fakóbban

Állok és már érzem a vesztem,

Meghalok érted.

Ady Endre

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

elnémul a rigó, el a tücsök.

(...)

Csügged az ág, ejti leveleit. -

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!

Zelk Zoltán

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot

már végképp másoknak remél.

József Attila

Ha majd az ősz

összegyűjt minden bánatot, s vele

a lelkemet behinti csendesen:

eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Wass Albert

Ha minket földbe letesznek,

ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

Weöres Sándor

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,

Ülj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz hegedűl

Szünetlenűl

A tájon

S ont monoton

Bút konokon

És fájón...

S én csüggeteg

Halvány beteg,

Mig éjfél

Zeng, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél...

Oh, múlni már,

Ősz! húllni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

Tóth Árpád

Dsida Jenő: Öreg Október

Be jó lenne még azt mondani mindig:

Szívem fürösztik tavaszi kegyek,

a napsugár is éget,

virágosak a rétek,

és holnap kirándulásra megyek.

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel

elintézni az egész őszi dolgot:

- Eh, nem fél, aki bátor,

csak rövid nyári zápor,

és boldog marad mindig, aki boldog.

De hiába, már nincs levél a fákon,

halk tűz robogja be a tűzhelyet,

felhők - mint soha régen -

bóbiskolnak az égen,

s már nem lehet, már nem lehet...

Ady Endre: Párisban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborok,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az úton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Pilinszky János: Őszi vázlat

Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Gömöri György - Őszi képek

A gesztenyefák perzselt lombjai

halkan zizegve hullnak, mint a hó,

hűvös egekbe úszik át az ősz

és felbúg még, mint távozó hajó;

a réten bágyadt napfény darvadoz,

s lassan legel egy almásszürke ló.

Forrás fakad szobámban

patakok csörgedeznek.

Néha kilépek a tájba:

már lombok veresednek

és aranyos ecsettel

fest folyóparti kertet

az ősz, s az ég ruhája

még halványkék, de sejted,

a szélből nemsokára

nehéz esők erednek.

Zelk Toltán : Ez már az ősz

Ez már az ősz . Itt - ott még egy tücsök

dalt próbál szegény , a füvek között .

Szakad a húr , szétfoszlik a vonó -

nem nótaszó ez már , de búcsúszó .

Ez már az ősz . Borzongva kél a nap .

Közeleg a rozsdaszínű áradat .

Átzúg kertek , erdők , hegyek fölött -

elnémul a rigó , el a tücsök .

Míly korán jő , míly korán tőr felénk -

hogy kortyolnánk még a nyár melegét !

Be üres is volt idén a pohár ,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár !

S hallod , ők is , hogy szürcsölik a fák 

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák , nem ad már erőt ,

csügged az ág , sárgára vált a zöld .

Csügged az ág , ejti leveleit . -

Ó , ha az ember is a bűneit 

így hullatná ! s lomb nélkül , meztelen ,

de állhatnék telemben bűntelen !