A gesztenyefák perzselt lombjai
halkan zizegve hullnak, mint a hó,
hűvös egekbe úszik át az ősz
és felbúg még, mint távozó hajó;
a réten bágyadt napfény darvadoz,
s lassan legel egy almásszürke ló.
Forrás fakad szobámban
patakok csörgedeznek.
Néha kilépek a tájba:
már lombok veresednek
és aranyos ecsettel
fest folyóparti kertet
az ősz, s az ég ruhája
még halványkék, de sejted,
a szélből nemsokára
nehéz esők erednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése