Devecsery László: Dani különös ötlete

Devecsery László: Dani különös ötlete

Reggel jót nevettünk magunkon — és egymáson. Olyanok voltunk, akár az óvodás bohócok, pedig mi nem is tettünk piros orrot magunkra. Mégis pirult az orrunk. Pirosra csípte a hideg. Legközelebb nem hagyom magamat, visszacsípem, aztán majd meggondolja, hogy csipkedjen-e tovább...
Amikor kinéztünk a csoportszoba ablakán, csodálkozva láttuk, hogy az udvar fáiról, pitty és potty, hullanak lefelé a levelek. Szépek voltak, de sajnáltam őket.
— Menjünk ki, óvó néni! — szólalt meg Kata.
— Szedjünk szép leveleket! — kérte Nárcisz.
Daninak furcsa ötlete támadt:
— Ha minden levél lehullik, üresek lesznek a fák! Menjünk, és ragasszuk vissza őket! Én a fára is szívesen felmászom.
— Kedves vagy, de semmi szükség rá. A levelek minden ősszel lehullanak. Tavasszal újak nőnek helyettük. Nem bánom, kimehetünk, de előtte fel kell öltöznünk. Mielőtt kimegyünk, beszélgessünk az öltözködésről! Mit kell felvennünk?
— Inget, nadrágot!
— Pulóvert, kabátot!
— Köszönöm, nagyon okosak vagytok, de a kislányok és a kisfiúk ruhája nem teljesen egyforma. Kata blúzt vesz fel, Dani inget, Hajni szoknyát, Döme nadrágot.
— Én is vehetek fel nadrágot! — húzta ki magát Hajni.
— De én sohasem veszek fel szoknyát! — vágott vissza Döme.
— Nem is kell! Van egy nép, skótoknak hívják őket, ott különleges alkalmakkor, ünnepeken, a férfiak is szoknyát vesznek magukra.
— A lányok ruhája színesebb is! — mondta okosan Soma.
Nemhiába, az én uncsitesóm!
— Azt mondtam az előbb, hogy a lányok és a fiúk nem egyformán öltözködnek. Segítek két rövidke verssel. Meg is tanulhatjuk. Először a fiúkét mondom el:

• Alsónadrág, hosszúnadrág,
• ilyen az a fiús világ.
• Ing, pulóver legfelül,
• s hogyha a szél hegedül:
• felveszem a kabátom,
• a rossz időt nem bánom.
• 
  
• Szandál, cipő, télen csizma:
• az én lábam mind elbírja.

— Márta néni! Márta néni! A kislányok nem alsónadrágot hordanak! — segített Virág.
— Nem ám, figyeld csak a nektek szóló verset!
Reggel jókor, fürgén kelek,
oviba megy minden gyerek.

Bugyit veszek, zoknit, szoknyát,

blúzból is szép, színes formát.

Nyáron szandál, ősszel cipő:

nem tréfál meg a rossz idő.

Télen sapkát, hozzá sálat:

megnézem a ruhatárat.

Hóviharban, hideg szélben:

csizmában a lábam nékem.

— Sapkát kislányok és kisfiúk is viselnek. Megvédi a fejünket a hidegtől:

Siet az ősz hideg széllel,

sustorog a sok kéménnyel.

Sapkát teszek fejemre,

mert vágyom a melegre.

— Ti is tegyetek sapkát a fejetekre, s kabátot és kinti cipőt is veszünk magunkra. Gyorsan felöltözünk, azután gyűjtünk gyönyörű leveleket. Segítek az öltözködésnél.
Így is történt. Hipp és hopp, a mi óvó nénink nem-csak okos, ügyes is, az ő segítségével fürgén felöltöztünk. Közben azt is észrevettem, hogy Dani (biztos, ami biztos) ragasztót csúsztatott a zsebébe.
Odaálltunk a legnagyobb fa alá. Hullottak ránk a levelek. Megpróbáltuk a levegőben elkapni őket. Néha sikerült.
Dani egy másik fa alatt álldogált. Háttal nekünk. Lehajolt, felkapott egy levelet. Körülnézett. A zsebébe nyúlt. Biztosan a ragasztót vette ki... Körülnézett. Csinált valamit, majd a levelet a fa ágához szorította. Körülnézett. A levél várt egy picit, aztán leesett a földre. Gyorsan lehajolt érte, nézegette. Körülnézett. Ismét a zsebébe nyúlt. Biztosan ragasztót kent rá. Ismét próbálkozott. A színes őszi levél lehullott a földre. Körülnézett. Már mindenki őt figyelte. Odamentünk hozzá.
— Danikám, felesleges munkát végzel! Ez a természet rendje. Ezeket a fákat éppen azért nevezik lombhullatónak, mert ősszel lehullanak róluk a levelek. Emlékszel? Odabent már mondtam: tavasszal, amikor megint napsütés lesz, és kellemes meleg fogad bennünket idekint, rügyeznek a fák...
— ...és új levelek nőnek belőlük a fák ágaira — segített az óvó néninek Nárcisz.
Erre aztán Dani is megnyugodott.
Szép sárga, barna, piros — ahogy az óvó néni mondta: — színes leveleket gyűjtöttünk. Odabent vázába tettük őket. Néhányat papírra ragasztottunk. Dani különösen élvezte...
Márta néni megdicsért bennünket, amiért ilyen ügyesek voltunk. Mi is büszkén néztük a falon lévő levélképeket. Az óvó néni a jelünket is odarajzolta.
Délután majd megmutatom az anyukámnak.

(Devecsery László Kisbuksi az óvódában című könyvéből)