Boldog sziget - Tompa Mihály

Boldog sziget - Tompa Mihály

/1857.

Bolondság! de úgy képzelem;

Ha volna a nagy tengeren

Egy darab föld, melyet soha

Nem illetett ember nyoma:

S keze szenyje a szűz, szabad

Természeten még nem maradt:

Hány lenne, ki oda siet?

- Ez volna a boldog sziget!

Tengerhűst hord az enyhe szél,

Együtt dal és viszhang beszél,

Illatos a föld kebele; -

Zamattal és lével tele

Narancs, füge a csaliton...

Ez a földi paradicsom!

Kizöldül a fa - kész a ház -

Odújában méhraj tanyáz; -

Melyek szépen megállanak:

Galóczáktól pezsg a patak.

Rád nem kiált völgy és lapály:

Gyere fiam, szánts, vess, kapálj!

Ne kiméljed a tenyered,

Ha szereted a kenyeret!

Ad azt a föld - nem kell dolog!

Venyigékből színbor csorog,

Parázsba hull a gesztenye,

Jól jár, ha van, ki megegye!

Madár kezes, vad nem ijed...

- Ez volna a boldog sziget!

S nem ennyi, mellyel bir vala,

Hiszen még most jön a java!

Nincs ott e négy: - s ki rajta kap -

Ügyvéd, orvos, katona, pap.

Nincs zálogház, csőd, uzsora;

Cseléd, ki a maga ura;

Ki kocsin jár, nincs naplopó;

Sovány tudós, kövér kopó.

Nagy úr, kit - bár mázsán nehéz -

A kis Jordán zsebébe tész.

Ott nem küzd az enyém, tied...

- Ez volna a boldog sziget!

Az nem nevel nagyságokat,

Kikből nagy rész főz, mosogat;

Ott a szajkó, mely csak fecseg,

Banka s kakuk nem becsesek!

Ott csak hordón, átalagon,

Itt máson is abroncs vagyon.

Nem látni ott vén ifiat,

Bolondot a sok ész miatt,

Fogatlan szájt foggal tele,

Fehér hajat, mely fekete;

Aurórát, ki csak Lizet...

- Ez volna a boldog sziget!

Nincs ott, ki ír s szerkeszt lapot,

Nyolc személyre tizenhatot,

S rajta tör az emberfián,

Köti, tolja, mint a cigány.

Melytől nap, s élet rövidül:

Naptár nem jön ki senkitül,

Tudván, mi a parancsolat:

Szeresd felebarátodat!

Hogy a világból is kifuss:

Nincs poéta, sem kritikus,

Nem kész egymást a sok zseni

Keresztfára feszíteni;

Akit szabály nem zaboláz:

Nincs virtuóz, nincs zongorász:

S mely undokabb mindannyinál:

Nem akad, ki politizál...

Nincsenek ott bölcs rendszerek,

Melyeken a könyed pereg.

Nem dicsérnek, hogy elpirulj;

Nem gyaláznak, hogy felvidulj,

Nem adják ki arcképedet...

- Ez volna a boldog sziget!

Boldog bizony! kincseire

Szinte fáj az ember foga;

De én talán amije nincs:

Azért mennék inkább oda!

Ily boldog föld, hisz volna csak,

És szállhatnék, mint szállanak

A darvak és a vadlibák:

Fényes világ, művelt világ!

Itt hagynálak - azt elhihetd!

- Az volna a boldog sziget!