A mitológia szerint neve a vakmerő ifjút, Orchist idézi, aki egy bacchanálián meg akarta erőszakolni Bacchus egyik papnőjét.
A papnő őrző-védői (már akkor is dívott ez a szakma) az ifjút széttépték és a teste virággá, orchideává lényegült át. Az orchideát azóta a képzőművészek, a költők, az álmodozók a virágok királynőjének tartják és azt is szívesen állítják, hogy az orchidea ékszer a virágok között.
Az orchideák a Kárpát-medencének is endemikus növényei. Nálunk díszlik a Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), a madársisak (Cephalanthera species), a madárfészek (Neottia nidus-avis), a bangó (Ophris species). Védett, szigorúan védett növényritkaságok. De az orchideák egyébként valódi világpolgárok, amelyek a sarkok és a sivatagok kivételével az egész Földön honosak és hihetetlen változatosságot tudhatnak a magukénak. Sok közülük fákon lakik, mások a talajon, lápokon, erdőkben, pusztafüves területeken élnek. Egyesek ragadozásra, rovarfogásra szocializálódtak.
Ők talán a legcsodálatosabb virágok: színeik, formájuk olykor szemérmetlenül hivalkodó, máskor szerényen hátrahúzódó. Jelentős részük bódítóan illatos. Alexander von Humboldt, a világhírű botanikus, egy brazíliai felfedezőútjának naplójában azt jegyezte fel, hogy némely orchidea hasonló egy félig megromlott húsdarabhoz !
Méreteik is roppant különbözőek. Egyes fajok, mint pl. a Grammatophylum hajtásai 3-4 méteresek, míg a Bulbophyllum alig néhány milliméteres. Vannak nagy tömegben élők és akadnak szoliterek is.
Az orchideák csak a 18. században kerültek Európába. Linné Károly svéd botanikus a Species plantarum című, 1753-ban megjelent művének első kiadásában 16 trópusi orchideafajt ír le. A második kiadásban már 90 faj szerepel. Ez úgy lehetséges, hogy időközben szenvedélyesen folyt az orchideák vadászása a trópusokon. A felfedező botanikusok és pénzéhes kalandorok a maláriával fertőzött vidékeken sokszor életükkel fizettek a zsákmányért. Mert zsákmány és a szó szoros értelmében vadászat volt ez, hiszen a toronymagas fák ágairól puskával lőtték le a megkívánt, gyönyörű növényeket.
Az első orchideagyűjtők gyarmatosító angolok voltak, akik azután hónapokig tartó hajóúton, kajütök mélyén, egyáltalán nem kedvező körülmények között szállították a horribilis értékű növényeket hazájukba vagy más országokba. Egyre másra jöttek létre a gyűjtemények Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és a trópusi országokban. A világ egyik leggazdagabb orchidea gyűjteménye Thaiföld fővárosában, Bangkokban van.
Ma már üzemi módszerekkel , főleg merisztéma-tenyésztéssel szaporítják az orchideákat és hatalmas kertészetek jöttek létre. Az amatőr orchideatenyésztők társaságokat hoztak létre, akik nagy szakértelemmel és szeretettel nevelik a növényeiket.
Az első trópusi és szubtrópusi orchideák a 19. század első felében érkeztek Magyarországra. 1820-ban gróf Forgách Ferenc birtokában volt néhány Vanilla aromatica (a vanília is orchidea-faj!) Széchenyi Pál gróf 1831-ben már birtokolt Cymbidium ensifoliumokat, amelynek pompás virágait a bálozó hölgyek estélyi ékszerként viselték ruházatukon vagy hajkoronájukban.
Gazdag orchidea-gyűjteménye volt Várkertészetnek, ahol Somogyi István főkertész vezetésével nemesítettek is orchideákat, sőt árutermelést is folytattak. De ez már a 20. század harmincas éveinek története. A Várkertészet a második világháború bombázásainak esett áldozatul és az értékes növényállomány teljesen megsemmisült. Szép gyűjtemények alakultak viszont ki a budapesti Füvészkertben, a debreceni, a szegedi és a kolozsvári egyetemek botanikus kertjeiben és a Kertészeti Akadémián. A legnagyobb orchidea szakértők között tartja a világirodalom számon a magyar Soó Rezső akadémikust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése