A halál neve: rózsacsokor
Csengettek. A középkorú hölgy kinyitotta az ajtót. A boy nagy csokor virágot hozott. Gyönyörű vörös rózsa volt. A nő szíve megdobbant. Aláírta a küldönc papírjait, adott borravalót is.
A csokrot biztosan Samuel küldte! A javakorabeli férfival már-már összeköltözött. Két hónapja a közjegyző előtt végrendelkeztek is egymás javára. Samuel is gazdag. Az ígérte, holnap utaznak külföldre, megmutatja a gyárait és a kastélyát. A hölgy eddig csak fotón látta mindezt.
A csokorhoz tűzött kis cédulán ez állt: "E rózsa majdnem olyan szép, mint Te. Az illatát szívd mélyre, nagyon mélyre, és gondolj rám! A te szerető Samueled." A hölgy nem habozott. Többször is beszivta a virág mámorító illatát... Samuel talált rá, amikor egy óra múlva megérkezett a barátjával. Teniszmeccset vívtak egész délután. Most döbbenten álltak a padlón heverő test fölött. Samuel egészen kétségbeesett. Amíg a barátja az orvosnak telefonált, észrevétlenül a zsebébe süllyesztett valamit. Aztán tovább siránkozott a kedvese mozdulatlan teste fölött.
Az orvos megállapította, hogy a halál már egy órája beállt. A mentősök dolgavégezetlenül távoztak, rájuk már nem volt szükség. A boncolás során kiderült, hogy a hölgy szíve mondta fel a szolgálatot.
- Ez is ugyanaz az eset - mondta Caretti felügyelő. - Hogy a fenébe csinálhatja...?
Többen nézték a fotót. A gyilkossági csoport tagjai vitatkoztak:
- Csak egyetlen közös dolog van minden esetnél: Samuel, a házasságszédelgő.
- Igen, ő a biztos pont. Gazdag özvegyekkel ismerkedik. Különösen azt kedveli, ha a hölgyek betegeskednek. A bizalmukba férkőzik, azt állítja, hogy éppen olyan gazdag, mint ők. Így hát nem gyanakszik rá senki.
- Mindig van pénze, futja abból, amit a legutóbbi özvegytől örökölt. Elszédíti a vén tyúkokat, és amikor végrendeletben ráhagyják a vagyonukat, kurtán-furcsán elhaláloznak.
- Ez a mostani már az ötödik.
A boncolás sohasem állapított meg bűncselekményre utaló nyomot. És Samuelnek mindig betonkemény alibije volt.
- Mint most is - Caretti töprengve nézett maga elé. - De ha valami ötször ismétlődik, az nem lehet véletlen...
- Már éppen elég gazdag lett Samuel. Már nem csak hazudja a vagyont. Lehet, hogy abbahagyja, és ez volt az utolsó esete?
Caretti mégis úgy döntött, nyomozni fog. A maga szakállára. Két hét múlva úgy érezte, sejt valamit.
Addigra Samuel eltemette a hölgyet, felbontották a végrendeletét, és ismét gazdagabb lett. De már jó ideje kerülgette a gazdag cipőgyáros özvegyét. "Még ő kell nekem, aztán leállok" - határozta el. Egy hónappal később - négy nappal a közös végrendelkezés után - küldönc csengetett a cipőgyáros özvegyénél. Gyönyörű, sárga rózsacsokrot hozott. Az özvegy éppen beleszagolt volna, amikor a küldönc mögött ismeretlen férfi bukkant fel a küszöbön, és csak annyit mondott nagyon határozottan:
- Ne tegye, asszonyom!
Samuel egy óra múlva érkezett. Addigra a bűnügyi labor is végzett az elemzéssel. Kiderült, hogy Samuel személyesen válogatta ki a virágboltban a rózsát. Mindig kézbe vette az elkészült csokrot. Olyankor észrevétlenül vegyszert öntött a levelekre, és a csokor két óra múlva kezdte kibocsátani halálos illatát. Samuel éppen arra az időre kérte a csokor kézbesítését. Caretti rájött: a hölgyek az előző öt esetben a haláluk előtt virágot kaptak Samueltől. Tehát a tettes személyén kívül másik közös pontja is volt mindegyik ügynek!
- A szer szívbénulást okoz. A már nem fiatal, amúgy is betegeskedő hölgyeknek elég belőle néhány szippantás. Igaz, Samuel?
Samuel lehajtotta a fejét. Azért hallotta Caretti felügyelő utolsó mondatát is. Ötszörös gyilkosságról és egy gyilkossági kísérletről beszélt... Ennél már egy szippantás is jobb lenne a sárga rózsacsokorból - jutott eszébe. Ebben a pillanatban azonban bilincs csattant a kezén, és Samuel engedelmesen indult két rendőr között az ajtóhoz.
Szerző: Nemere István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése