Gyermekversek

Zelk Zoltán:Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,

kis őzike, hová mégy?

- Elég hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,

te kis nyuszi, hová mégy?

- Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,

te kis madár, vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra az irkámon,

úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdot járom,

ül az ágon ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: "Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Eso esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom...

Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!"

S képzeljétek, jövő nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszaadta nagykabátom.

Zelk Zoltán: Hová szaladsz, vízipók?

- Hová szaladsz, vízipók?

- Keresem a békát!

- Mért nem húzol kiscipőt?

- Gyorsabb így mezítláb!

- Miért futsz ily sebesen?

- Én leszek a násznagy:

ma tartják a lagziját

a békakirálynak...

- Hol lesz a lakodalom?

- A királyi házban:

sásból, nádból épített

tavi palotában...

- Hát a menyasszony ki lesz

békakirály párja?

- Hetedhét mocsárnak a

legszebb békalánya...

Zelk Zoltán: A kis kertész

Kora reggel talpon vagyok,

kis kertembe kiszaladok,

várnak énrám a virágok,

rózsák, szegfűk, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,

tán jóreggelt kívánnának,

hangos szóval köszönnének

szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,

látom, milyen vígan nőnek,

látom, milyen vígan élnek -

színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,

mind elalszik a virág is,

nincs paplanuk, nincs párnájuk,

mégis gyönyörű az álmuk.