Czóbel Minka : Búcsú
Eljött az ősz, madár is elszállt -
Isten veled!
Forgó szél elseperte tőlem
Szerelmedet!
Hogy jött? hogy ment? ki mondhatná meg?
Virág ha vész,
Fejét lehajtja, fonnyad-szárad,
Ez az egész.
Előbb, ha szóltál, hangod lágy volt.
Mostan szavad
Hideg, kemény lett, szívem tőle
Majd meghasad.
Vágyó szemem réten virágot
Már nem talál,
A hegyen túl, hózivatarban
Zúg a halál.
És zúg az erdő minden fája
Vihar alatt,
Haragos, durva szélvész járja
Az ágakat.
A nyári ég világos kékje
Fejünk felett
Szürkére vált - tavaszból ősz lett - - -
Isten veled!
Czóbel Minka : Vallomás
Ne mondd még a csillagnak sem,
Halkabban, csak halkan !
Oly csöndesen szólj hozzám, hogy
Szavadat se halljam.
Csókod ajkam ne is érje,
Szikratűztől félek,
Lángba borít egy világot
Szívem, ha felébred.
Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett
Ezt az arany álmot,
Ezt a titkos, meg nem értett
Fehér boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése