Őszi Chanson

Wass Albert : Ne félj magyar

Ne fél magyar, az ki vagyon veled,

ezer veszély közt is bizton hazavezet,

s ha jő az óra, meghallod szavát.

HAZAMEGYÜNK!

HAZAMEGYÜNK!

Ne fél magyar, az ki vagyon velünk,

s bujdosásból majd hazamegyünk.

A bujdosásunk véet ér hamar,

s szabad lesz végre,

szabad a magyar."

Reményik Sándor : Három szín

A keblünkről letiltották,

Leszaggatták a három színt;

Keblünkről beljebb vándorolt:

Befogadták a szíveink.

Ameddig piros lesz a vér,

Ameddig fehér lesz a hó,

Amíg zöldel a rét füve,

Lesz jel, eszünkbe juttató:

Hogy hitünk hol van, hol hazánk,

Hogy hova, kihez tartozunk,

S kié a föld, hol elsüllyed

A koporsónk, ha meghalunk.

Hogy az életünk sivatag,

Hogy vérbemártott kép a táj,

S a testnek a letépett tag

Utána sír, utána fáj.

Ameddig piros lesz a vér,

Ameddig fehér lesz a hó,

Amíg zöldel a rét füve,

Míg lesz magyar szív, dobbanó:

A keblünkről letilthatják,

Letéphetik a három színt,

Keblünkről beljebb vándorol,

Befogadják a szíveink.

E három szín után fog szívünk

Sikoltva égni, vérzeni,

Ki mindenünnen leszaggatta.

Jöjjön és onnan tépje ki!

Juhász Gyula : Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!

***

A dal szövege:

Tartsd magad, nemzetem! - tipornak rendesen.

Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.

Kígyók a kebleden, szitok a neveden,

tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,

zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.

Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,

elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,

s kitűzik az ökör-koponyát.

Sebeinket begyógyítják szépen,

s megvédik majd Árpád otthonát.

De addig szüntelen, légy résen nemzetem,

nézd a sok csillagot, 48, 56 ott ragyog.

Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,

fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.

Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.

Kígyók a kebleden, szitok a neveden,

tovább nem engedem, tovább nem engedem!

A Youtube már letiltotta.

A Csík zenekar adja elő, a szövegét ők írták és Majorosi Marianna énekli.
Ezen a linken még meghallgatható :http://video.xfree.hu/?n=szoszimama48%7C51923aad5d4c906c770a1dfbefb14f84