2011. május 11., szerda


Szergej Jeszenyin: Lelkem, az égből száműzött

Lelkem, az égből száműzött,
repülne földöntúli tájra...
De szép, ha pőre fák között
kicsap a zöld levélke lángja,

s a röpködő kis tűz alatt
ágak gyertyái olvadoznak,
közöttük suttogás szalad -
szava támadt a csillagoknak...

Elolvastam kuszált jegyed
világ, és így jelöltél kínra,
mint üstökös , ha szánt eget
s tűzmását víztükörre írja.

A ló is mindhiába csapja
hátáról hold ezüstporát...
Ó, szemem, ha gyökér itatna
téged is, mélyről, mint a fát!

/Ford.: Rab Zsuzsa/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...