Kopár , öreg fa
Nadányi Zoltán: Fekete fa
Villámütött fa, görbe csonk
nézi a gyilkos egeket,
valaha szép tölgy lehetett,
most szörnyű szén darab,
nem ülnek rajta madarak
és gally se hajt, bogár se zsong.
Roncsoltan itt kell állnia,
búsongva elmúlt életén,
mező réméül, feketén,
halottan, hallgatag,
mint égre nyújtott csonka tag,
mint fekete tragédia.
Tömött, terjengős üstökét,
tárt karjait, tenyereit
és sarjait és ereit,
melyekben magva nyüzsg,
elvitte a tűz és a füst.
Most minden zöld, csak ő sötét.
Nem jó itt járni éjszaka,
ha hűs holdfény ecseteli
a rétet s járnak éjjeli
kóbor komondorok:
akkor megrándul, tántorog
és borzasztót üvölt a fa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése