Hidas Antal: Március
Forrongó március, ki nem szeret téged?
Karjaidba vonod az alvó vidéket,
s oly meggyőző csókot szorít rá a szájad:
ezer szeme rebben az eszmélő tájnak,
s hogy már fölébredne, simogatod, kéred...
Buzgólkodsz fölötte. Vér rohan a vérnek.
Csók zuhan a csókra. Párás hevületben
ring az egész világ. Olyan szédületben,
hogy mik foganhatnak, mind-mind megfogannak,
kisded gyermek-rügyek nevetnek a napnak.
Hajlik a fa ága. Fürtjeivel játszol.
Mozgalmas március, mindenben meglátszol.
Testben te a test vagy. Lélekben a lélek.
Március, te férfi! Ki nem szeret téged?
