Fekete István : Estnek árnyán
Estnek árnyán alkony szárnyán
a szürkület végiglibben.
Régi tőkék mámort rejtőn
kapaszkodnak kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-megrebben.
Int egy árnyék, elmúlt szárnyék
bús fürtöknek takarója,
késő darázs zsongva-bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll a karóra.
Vén diófa zizeg, susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.
Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.
Foszlott szélű kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak, aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése